2003/09/30
Gyönyörűszép zenéket játszott az Öreg a hajón. Ezt hallgatom két napja, egyszer azt hiszem, jó ötlet, a másik pillanatban meg, hogy csak honvágyam lesz tőle. Elértem ugyanis a kritikus pontot asszem, mert rájöttem, hogy hiányoznak a dögök otthonról.
És: itt nem az vagyok, aki vagyok. Más az arcom. Mindig így van ez idegenben. Először is, miért kell sokkal magasabb hangon beszélnem angolul, mint normálisan? És azt figyeltem meg, hogy már úgy mondom a Katie-t, hogy kéjdí, sőt basszus, ma azt is mondtam, hogy háj gájz. Gáz. Meg megkérdezem, hogy hogy vannak. Persze, mert másról nem lehet beszélni. Hiányzik pl Nick agya, hogy hasonlít az enyémhez. Itt nem lehet gondolkozni. Egyelőre nincs kivel.
Pontosabban, jól ellevelezgetünk a hip hop tanárommal. Ő is kicsit grafo, és irtó jó a stílusa. Megírtam neki, hogy otthoni zenéket töltögetek le a fent ismertetett okokból. Mire ő: I know what you mean, there is nothing like music to make you feel cozy when you are feeling homesick. I always carried a nice supply of my music with me when I travelled overseas. Hope all is well and that you're not feeling too homesick anymore. See you tomorrow De édi.
Még jobb: ma volt egy riasztás a koleszban, valaki biztos megpróbált rágyújtani, úgyhogy irtózat hangon sípolt az épület. Kábé tízen mehettünk le az utcára (nemtom, a többiek hogyan magyarázták meg maguknak, hogy ha mégis igazi a riadó, hogyan nem fognak bennégni) és vártuk, mi lesz. És hülyén bámultunk el egymás mellett, majd Riennel kicsit beszélgettünk. Megállapodtunk, hogy jaja, nem könnyű itt barátokat szerezni. Majd a riadó végén mondta, ha unom magam, kopogjak be hozzá és dumáljunk. Oké.
Ez a módszer, asszem. Mindenkinek azt kell mondani, hogy jaj de bánatos vagyok (ami így kimondottan nem igaz), és megadják a telefonszámukat. Mint Kino is. Meg kapsz csomó aggódó és lelkifurdis emailt otthonról. Hahamm. :) RosSzinamond
szinamondta 9/30/2003 05:52:00 AM
. . .
2003/09/29
Felmentem a Friendsterre, de minek. Az most egyébként diszkrimináció, hogy a születési évek listája (amiből ki kell választani a sajátot) 1920-szal kezdődik? Mert ha valaki nyolcvannégy éves, az már ne építsen ostoba baráthálót a neten?
Kezdek hinni a vásárlás-terápiában komolyan. Iszonyat kedvem volt egész nap, de amikor otthagytam 106 dollárt az Old Navyben, vigyorgott a fejem. A legeslegjobb a táncövtáskám: ha majd egyszer hazamegyek és végre megrázhatom a popómat valami jó zenére, nem kell azon idegeskedni, hogy a válltáskám hogyan ugrál és liffen ide-oda. Mert lett ez a szép narancssárga deréktáskám. Derék.
szinamondta 9/29/2003 07:33:00 AM
. . .
2003/09/27
Merce Cunningham Dance Company
50th Anniversary Season
Cunningham Dance Foundation opening night Benefit featuring Radiohead & Sigur Rós, performing live
VENUE
BAM Howard Gilman Opera House
DATE/ TIME
Oct 16-18 at 7:30pm
TICKETS
Tickets: $20, 40, 55
Cunningham Dance Foundation opening night Benefit featuring Radiohead & Sigur Rós, performing live Oct 14 at 8pm
*NOTE: Performance-only tickets for the Oct 14 Cunningham Dance Foundation Benefit featuring Radiohead and Sigur Ros are sold out.
Én, a bénák bénája. A Radiohead játszik másfél hét múlva a Madison Square Gardenbe is, de tuti, hogy azt is szívtam. Hiába, csiga vagyok.
szinamondta 9/27/2003 08:05:00 PM
. . .
Hulla vagyok. Egy dolog segítene most azt hiszem, ha bőgnék egy nagyot. Túl vagyunk az első nagy drámán, egy nagyon-nagyon, amikor azt hiszed, vagy kifutsz hányni egyet, vagy elkezdesz ordibálni anélkül, hogy akarnád, vagy pedig összecsuklasz és zokogsz. Egyik sem történt meg, aminek következtében most itt ülök bambán és mérhetetlenül fáradtan, és egyedül Thom Yorke hangjában bízom.
Pedig mennyire jó volt ez a Freshest Kids film, teljesen el vagyok ájulva a b-boyingtól, és én is breaktáncolni akarok. Úgy érzem, tudnám csinálni, na nem a fejen pörgést és hídból flikkben felpattanást. De poppingban, lockingben és boogalooban tutijó lennék. A másik kedvenc filmem a Scratch, a turntablism alapdokumentuma, és alap arra is, hogy beleszeressek DJ Qbertbe.
Sajna nem vagyok tele ilyen pozitív érzelmekkel összességében, mert kezdek befrusztrálni. Asszem mindannyian. Ez abban kulminált, hogy összehoztunk egy igazi félreértést, ígyhát másfél napon keresztül nem néztünk egymás szemébe, rettegve ridegen közlekedtünk a folyosón és megpróbáltunk a másik fejével gondolkozni, ami persze csak rontott a dolgon. Hogy konkrét legyek: a túlérzékenységem oda vezetett, hogy megmondtam Lulunak, nem értem a támadó hangvételét, amit ő úgy érzékelt, hogy iszonyat nagy önző tapló vagyok, aki nem tud örülni annak, aminek ő, és gyilkosan támadok rá, noha nem adott rá okot. És nem vígasztalom meg, amikor a hideg és idegen étterem előtt elbőgi magát.
Pedig én csak szerettem volna tudni, miért kell olyan szarkasztikusnak lennie. Két hete egyfolytában, főleg Kickeevel.
De most már tudom, hogy hallgatnom kell. Levetkőzni ezt az istenátkát. Ezt a megnemalkuvó szenzualitást. Befogni a pofámat.
És nem lehetett kibékíteni. Nem hagyta, hogy szóljunk hozzá. Nem nézett a szemembe. Összeesküvés-elméletet gyártott. Mi hárman, ő ellene.
Pedig folyamatosan azon gondolkoztunk, hogyan értessük meg vele, hogy nem akartuk megbántani. És megtudni végre, hogy akkor most mi van. Miért járkál úgy, mintha összedőlt volna a világ. Kezdett a gyomrom nagyon hideg lenni. Aztán jött az agytrösztölés és analizálás hármasban, majd a végső bátor döntés, hogy bemegyünk hozzá. Rég féltem ennyire.
Majdhogynem kirugdosott minket elsőre, legalábbis így éreztem. És nagyon-nagyon nehéz volt elérni, hogy meghallgasson, és ne azok a tévképzetek maradjanak meg benne, amiket sikerült gyártania magának. Azt mondta, rájött, hogy mi nagyon jól megvagyunk hárman, és ő nem illik közénk, ezért "ki kell metszeni". Erre mit lép az ember?
Csak próbáltam kifejezni magam, de a szarkazmussal és a "mindannyian ellenem támadtokkal" nehezen bírkóztam meg. Kickeenek ment asszem a legjobban, és láttam, hogy közben majdnem szétrobban az idegtől és ugyanúgy remeg a keze, mint az enyém. Mikor azt mondta, hogy ezt nem lehet csinálni, mert itt vagyunk egy teljesen idegen környezetben, ahol senkire nem számíthatunk, csak saját magunkra, és aki egyedül marad, az rövid határidőn belül megőrül, akkor megindultam. Három hetet adok - mondta.
Nem értem, egy ártatlan dologból hogyan lett ez. Végülis tisztáztuk, de valami megingott. Mindannyiunkban. Gáz.
És akkor mennyire összezavarodtam, mikor tegnap az off campus buliban valakin Lénike parfümje érződött. Teljesen tisztán. És láttam itt magunkat elkülönülve a felszínes és bevehetetlen tömegben, amelyikben Redzsi egy how're ya doin' után félkarral átölel és ma már nem néz rám, és az olasz csávó 5 perc beszélgetés után kedvesen lelép és valószínűleg már el is felejtette, hogy szerinte német akcentusom van. Nem voltam neki elég gyors bodymoving szinten.
És a kishúgom otthon van összetört szívvel és nem tudom megölelni és elvinni a Merlinbe megnézni a Derevót. És erre most nem teszek linket, mert ki kell fújnom az orromat... És akkor is furán lettem, mikor Zak annyit írt, most fel kell állnia a gép elől az eckermannban. Én meg kezdek hozzászokni a szar félliteres híg kávéhoz, és azt remélem, ha fahéjat teszek bele, jobb lesz, és faspatulával próbálom élvezni a tejhabot a papírpohár oldaláról. És olyan otthonmaradt emberekre gondolok, akikre nem lenne szabad.
Kijött. Most már jobb.
Ez lesz egy darabig. Amíg valaki nem érti.
szinamondta 9/27/2003 08:54:00 AM
. . .
2003/09/25
Voltunk szíhházban. Mert oly ügyi voltam, hogy szereztem ingyenjegyeket. A Hairspray-re. Gondoltam, hogy ilyen lesz és ilyen is lett. Broadway. Viszont a díszletek és ruhák és a fények és hangosítás is nagyon jó volt, csak maga a darab... Hogyan győzzük meg az embereket a 60-as évek elején arról, hogy a szegregáció rossz dolog. Hát persze, hogy azt kell elérni, hogy a feketék és a dagadtak (mert ők is ki vannak ám közösítve) együtt táncolhassanak és közvetítse a tévé! A mjuzikel végén az emberek felállva tapsoltak, kábé ünnepeltek. De ez nem baj, ők tudnak örülni. Csak ne kezdte volna a főszereplő minden egyes dallamsorát egy olyan hukkos jajjal, mint Ulmann Mónika, amikor pancsolt.
Kicsi Soogom szívszomorú. Bárcsak ott lehetnék, és nem telefonon kellene életvezetési tanácsadást tartanom. Úgysem ér semmit, ha ő nem akar önmagában is megállni. Én is ilyen voltam. Menekülés a biztonságba. Pedig jó rájönni, hogy magadban kell megtalálni, különben másban hiában keresed. Csak aztán nagy önállóságomban át ne essek a ló másik végére, hogy a végén már az emberek szagát sem állom... Nem ám, azért nagyon is kell nekem, hogy ott legyen valaki.
Mielőtt átmennék költőnőbe, jöjjön egy jó hír: most már biztos, hogy Hartfordban is vannak madarak. Az egyikük akkora madárszart varázsolt a billenőre nyitott ablakomra, hogy alig látok ki. Még jó, hogy éjjel negyed négy van. Megyek aludni.
szinamondta 9/25/2003 08:58:00 AM
. . .
2003/09/24
>> Ha z mennyiségű A áru = u mennyiségű B áru és u mennyiségű B áru = v menynyiségű C áru, akkor z mennyiségű A áru = v mennyiségű C áru.
Itt könnyen a matematikai egyenlőség-jel ("=") "fetisizálásának" hibájába eshetünk. Valójában a fentiekben "A = B" azt jelenti, hogy "A tulajdonosa A egyenértékeként elfogadja B-t", ez pedig nem a'priori egyenlőség a szó matematikai értelmében. Abból, hogy valaki egy pár cipőért elfogad egy sapkát és másvalaki egy sapkáért elfogad egy kakast, egyáltalán nem evidensen következik, hogy a cipőpár tulajdonosa tulajdonát éppen egy kakasra hajlandó cserélni. Viszont a tapasztalat ezt látszik alátámasztani. <<
Nem hiszem, hogy értem, mi az az árufetisizmus. Pedig kell a Meaning of Money-órára.
Meg kell egy kakas.
szinamondta 9/24/2003 05:55:00 AM
. . .
Writing, it was like a heavenly balm, it was like a flowing out of deep waters, it was like a lifting of the load from the spirit; it brought with it a sense of relief, of assuagement. One could say things without feeling self-conscious, without feeling shy and ashamed and foolish.
Forrás: Radclyffe Hall - The Well of Loneliness
A History of Sexuality órára jó járni. Nem csak azért, mert ilyen idézeteket találok a heti 300 oldalnyi olvasmányban.
De az idézetek miatt is. Legalább nem kell azon gondolkoznom, hogyan írjam le, hogy miért írom le.
szinamondta 9/24/2003 01:52:00 AM
. . .
2003/09/21
Végre kiszabadultam innen! Elmentem New Havenbe, ami csodálatos. Lehet, hogy sznobság odalenni a Yale építészetéért, mert kábé Cambridge másolata, de nekem nagyon tetszik. És az utcák élnek. Úgy értem, ott az emberek arra használják az utcákat, amire valók: járnak rajta. És vannak kis boltok, jó éttermek, állítólag ott készült az első hamgurger, de persze nem ezt ettem.
Viszont láttam a Gutenberg-Biblia egyik példányát (összesen 21 darab maradt fenn belőle, ebből 6 darab az Államokban van...), és az Óceánt is. Azt hittük, lesz sólyomnézés, de valahogy lemaradtunk róla, vagy a sólymok halasztották el a költözködést. Mellesleg egy olyan ember mutogatta meg a várost, akit életemben nem láttam még soha, csak itt jelentkezett. Nagyon jófejség volt tőle, és még pénzt is adott kölcsön, mert megint hoztam a formámat: letiltották a kártyámat, mert háromszor a rossz pinkódot adtam meg. Mindegy, fő a magabiztosság.
Végtelenül fáradt kezdek lenni, de ez a kellemesebb fajta fáradtság. Tegnap odáig vezetett, hogy öten elköltöttünk két bazinagy, földgömb mintázatú héliumos lufit. Irtó vicces volt, mikor hupikék törpikés hangom azt mondtam, hogy jáááj. Megvolt a napi hasizomgyakorlat.
szinamondta 9/21/2003 03:53:00 AM
. . .
2003/09/19
I'll whip your ass. Mondta Blajen, mert rakerdeztem, csak a cicas kuyakat szereti-e. Nevettunk.
szinamondta 9/19/2003 06:49:00 PM
. . .
Azt hiszem, túl vagyok az eddigi legizgalmasabb órámon. Nagyonnagyon élénk volt, annak köszönhetően, hogy kábé rasszista indulatok törtek elő néhány diákból. Az egyik fekete fiú tartott előadást a hip hop eredetéből, és mikor a mai helyzetre került sor, persze előjött Eminem. Erre a gyerek valami olyasmit mond, hogy Eminem csak egy kis fehér mitugrász, aki alázza a zenéjüket. Hm. Eléggé meglepődtem. Nagyon konkrétan fehérellenes néhány fekete itt, amit részben meg tudok érteni, minden okuk megvan rá, másrészt viszont nem kéne a gyűlöletet az ítéletnapig gyűrűztetni. Teljesen mindegy, hogy a feketétől a fehérig vagy a fehértől a feketéig.
gyűrölet
Iszonyú sok táncos könyv van a könyvtárban, tisztára feldobódtam. Találtam egy nagyon szépet a butóról, Shades of Darkness. Alig várom, hogy kivehessem, de előbb még itt van előttem húszmillió kötelező, meg előadást is kell tartanom. Ha már ilyen tánciákus vagyok, kiválasztottam a b-boyingot. Úgyhogy igyekszem művelődni breakelésből. Közben meg kénytelen vagyok kiröhögni magam. Még a suli kezdetén kivettem pár könyvet, gondoltam, elpihennek a polcomon, amíg nem használjuk őket az órán. Aztán múlt héten megvettem azt az indiánkaszinós könyvet, aminek nagyon kevés értelme volt. Kénytelen voltam, mert a könyvtárból már valaki kivette. Ma rendezgettem a visszavinnivalókat, és hát rájöttem, hogy én voltam az a buzgó, aki a második héten lecsapott eme hasznos olvasmányra. Gratulaszinamandula.
Nemtom miért, de ezek állandóan üvöltenek. Az utcán. Most is. A szemetüket meg csak úgy kiteszik a koleszfolyosóra meg a mosdó közepére. Mert reggel jön a latino takarítónő, az majd úgyis rendet rak. Gondolják, gondolom. Vagy nem tudom, lehet, hogy nem fut át az agyukon egy halvány gondolat sem. Tényleg nem értem. Pedig volt gyerekszobájuk, talán túl tágas is. Csak valszeg elég üres lehetett.
szinamondta 9/19/2003 07:07:00 AM
. . .
2003/09/17
Ma volt a Pride&Prejudice Day a kampuszon, amilyet korábban még soha nem szerveztek. A lényege az volt, hogy megnézett mind az összes diák egy filmet, amit tavaly készítettek szintén diákok. Ezután pedig kiscsoportokban megbeszélgettük minden nyűgünket. Mármint, ami a kampusz közösségével, az egymás elfogadásával kapcsolatos, és hogy hogyan lehetne a helyzetet fényesebbé tenni.
Persze már az elején kibukott belőlem ez a köszönés para, és a többiek is hasonlókról beszéltek a saját kis csoportjukban. Az enyém meglehetősen heterogén volt: kb. hat darab fehér csaj. Egyedül egy fekete volt, aki a beszélgetést vezette. Kicsit sajnáltam az ügyet, mert így nem volt sok értelme felhozni a hátrányos megkülönböztetést, amit az ő részükről tapasztalok a fehérek irányában. Illetve privátba' megemlítettem, mikor már mindeki elment, kivéve egy szociológia tanárnőt, akiről kiderült, hogy a férje magyar. Tök jól elbeszélgettünk, mondta, szeretne majd minket meghívni vacsizni. Ez aranyos.
Kivéve, hogy itt minden a kajálásról szól, és ezt is benyögtem nekik. Mikor arra az ötletre jutottak, hogy úgy lehetne a párbeszédet fejleszteni, ha szerveznénk egy barbecue-t. Hát ez jó. Mikor arról panaszkodnak, hogy az emberek nem szólnak egymáshoz sem óra előtt, sem óra után, sem a Long Walk-on áthaladva. Akkor biztos az fogja megoldani a nyelvüket, hogy eléjük tesznek sok kiló sült marhahúst és hüvelyében párolt cukorborsót, ami mellesleg nagyon finom. Szerintem meg inkább az hiányzik, hogy legyenek az embereknek közös élményeik, pl. röplapdázzanak, nézzenek meg egy filmet vagy számháborúzzanak. Mi az a számháború angolul? A sztaki szerint meg kellene néznem, hogy elírtam-e a szót, és válogathatok a hasonló kifejezésekből. Ez az egy jött fel: atomháború. Asszem lehetne finomítani ezen a programon kicsikét.
Láttam a Legend of Suriyothai-t. Párszor azt hittem, behányok vagy hogy hangosan felröhögök, mert a 42. levágott fejnél eszembe jutott a Gyaloggalopp. Amikor a megcsonkított nyakból spriccel elő a vér. Nem tudom, miért kell a szívendöfést, a torokelnyisszantást és a méregtől való kivérzést direktben mutatni. De azért volt a filmben pár szép kép, viszont legközelebb vinnék magammal papírt és cerkát, hogy tudjam rajzolni a csalárdfát. Ez jó, csalárdfa.
Csak hiszed, hogy ilyen laza!
szinamondta 9/17/2003 09:08:00 AM
. . .
2003/09/14
Vissza csütörtökhöz: elmentünk egy off-campus bárba, ami nem volt rossz, de különösebben jó sem. Viszont vicces, hogy művelődöm szlengből: mikor egy csaj azt mondta a cuccomra, hogy your shirt is terrible!, először kicsit meglepődtem. Ja, itt olyan van, hogy vadidegenek pólóját csak úgy leszólják az emberek? Aztán, mikor megismételte, de a terrible helyére a cute-ot helyettesítette be, rájöttem, hogy bók volt.
A zene ugyanolyan egysíkú, főleg populárhiphop volt, mint a pénteki Welcome Back partyn. Na, itt mondtam azt, hogy akkor én hazamegyek, de persze maradtam. Hihetetlenül groteszk volt megint az egész: a fő kajálda előtt, a smaragdzöld füvön felállított sátrak alatt az asztalok csak úgy roskadoztak. A legszebb az a nagy halom szépen elrendezett gyümölcs volt, aminek úgy kellett kinéznie, mintha hanyagul burították volna oda. Persze volt mindenféle rántott cucc is, meg szódák (ki vagyok akadva, sehol nincs szénsavas ásványvíz, csak cukrozott nyáladék vagy sima víz), és Smirnoff Ice. Mindez ingyen, meg a DJ a nagy tánctéren, meg a polaroid fotózkodás, amiből hűtőmágnes lettünk. Ez volt a legjobb az este. Viszont az alkohol-téma megint röhejes volt. Az összes 21 éven felettiről volt egy nyomtatott listájuk, de akinél nem volt igazolvány, nem kaphatott karszalagot, ami alkohol fogyasztására jogosított. (Én sem.) Ez persze nem gátolta meg a 18 éveseket abban, hogy butarészegig igyák magukat megint.
Aztán egyszer rámintegetett valamelyik fiú, de tiszta Trinity-style nem intettem vissza, mert nem is tudtam hirtelen, ki az. Annyi itt az egyforma ember, hogy még a saját emelettársaimat sem ismerem meg, pedig kisCsikko volt az. Utana kicsivel meg egyszer köszönt, akkor mar tudtam, hogy ő az, és be is mutatkoztunk. Jaj, ne, így hív, hogy Estell. Gáz. Másnap összefutottunk vele és mondta, menjünk át a quadjukba (négyes apartman közös helyiséggel), buli lesz. Ekkor filóztunk. De arra jutottunk, hogy ha most nem, soha nem is fogunk már. És csodák csodája, nem volt elidegenedés, mert a Csikko saját barátainak tekintett minket, sőt, mi voltunk az exkluzív vendégek, akiket behívott a szobájába, hogy megmutogassa a fényképeit. Olaszországról. Az enyémek biztos szebbek, de ezt haladásnak könyveltük el mindenképpen. Sőt, ma Kino is visszaköszönt, még azt is megkérdezte, hogy mit csináltunk tegnap. Hihetetlen, kezdem úgy érezni magam, mint Rastignac.
Voltunk a helyi gay pride-on is, de nem volt nagyon látványos. Kivonult pár helyi szervezet, beszélgettünk velük, és megint volt alkalmam hülyének érezni magam. Annyit kérdeztem, hogy what d'you do, mire a pasi kedvesen megkérdezte, milyen akcentusom van. Mondtam, hogy Hungarian, és ezután még egy meglepetést okozott: so you speek Magyar? Azt gondoltam eddig, ezeknek mindegy, hogy bulgária vagy hungária.
Na, most vissza a könyvekhez. Már kezdem azt hinni, csak popkultúrával foglalkozom. De pedig nemsokára azt is megtudom, szegény indiánok hogyen lettek gazdag indiánok, mikor kaszinót indítottak. Vajon ettől nagyon okos leszek?
szinamondta 9/14/2003 11:07:00 PM
. . .
Igen! Bevezetődtünk az amerikai társadalomba! Játszottunk sörpongot, a legprimitívebb játékok egyikét, aminek a lényege, hogy a vesztes iszik. Az egyik floormate-ünk meghívott bennünket és hosszas "menjünk, ne menjünk? most csak úgy kopogjunk be?" után átmentünk. Egyszer se találtam bele a söröspohárba a labdával, de kisCsikko tartotta bennünk a lelket. Gondolatban mindannyian eldobtuk a szappanunkat... Charming American smile. :)
Jaj, de mennyit írnék még, de most lenézünk az egyik fraternitybe, ha már egyszer a szocializálás útjára léptünk. Ez most télleg izgi. Egy kicsit.
szinamondta 9/14/2003 08:09:00 AM
. . .
2003/09/11
Ma este is lesz filmnezes. A tanar emailen igy hivta fel a Wild Style-ra a figyelmunket: It is generally regarded as the one film that truly captured the essence of hip hop in its origins. Plus, it is as fun as shit to watch. Birom a fejet, nem nagyon vaskalapos.
Ami meg nagyon tetszik: van egy internetes Blackboard, ami virtualis tablakent mukodik. Itt megtalalod az ora sillabuszat, a kovetelmenyeket, letolthetsz kotelezo olvasmanyokat (felteve, ha a tanar felrakott egyet is), sot, online vitaforum is van, ilyesmi. Minden olyan egyszeru itt. Persze csak akkor, ha mukodik a net, ami a virusok miatt mostanaban nem egyertelmu kerdes.
Holnap lesz egy welcome back party, amire allitolag ki fognak oltozni az emberek. Mi magyarok azon szoktunk parazni, hogy a vaszonnandragunk tulsagosan sikkes a helyiek oltozekehez kepest. Komolyan, itt a melegito es a labujj koze bevago papucs a meno, mikor veletlenul felvettem egy normal nyari ruhat, kapasbol ketten orditottak ram, hogy milyen szep. Kivancsi vagyok, hogyan oltoznek fel holnap. Trying to fancy their fancy dress.
szinamondta 9/11/2003 09:15:00 PM
. . .
2003/09/10
Ma sokalltam be. Olyan furcsán tört rám a helyiek iránti utálat, hogy nem is tudtam mit kezdeni vele. Egyszerűen elkezdett nyomasztani az, hogy nem várhatok semmit az "osztálytársaimtól". Oké, lehet, hogy türelmetlen vagyok, vagy tévesen feltételezem, hogy ha valakivel egyik nap kedélyesen elbeszélgetek, az másnap is belenéz a szemembe. Mert többnyire nem. Sok embernek felhoztam ezt, és mindenki azt mondja, ez egy Trinity-specifika: ez egy magániskola, ahol a gazdagok csemetéi csak a saját körükkel állnak szóba, és nem igazán bővítik a baráti társaságukat. Hát, akkor legyen. Nem tudják, mit mulasztanak - a kínai szerencsekukiban ez a cetli állt: People say you have sharp sense and superb intellect. Nem tudom, ezt ki mondja, de az biztos, hogy tök hülyének néznek a brit kiejtésem miatt. Akkor sem fogom azt mondani, hogy kleessz a klaassz helyett és, hogy keent, mikor az kaant. Az első dolgozatomban úgyis kénytelen voltam behódolni a Wordnek, ami rámszólt, mikor azt írtam, hogy labour a labor helyett és behaviourt a behavior helyett. Kijavítottam, mert Kickee aszonta, ki kell. You stupid, simpEOPle!
szinamondta 9/10/2003 06:17:00 AM
. . .
2003/09/09
Vicces napom volt, a kollégámat kellett tanítanom káromkodni. Nemtom, miért pont, de szitokszavakat akart. Alig hitte el, hogy a bitch-re a magyarban legalabb 15 féle szót lehet találni. Tanulgatott, gyakorolt rendesen, aztán mikor visszajött a főnök (aki egy jó humorú, ám kissé konzervatívan öltözködő nagyi), kedves mosollyal azt mondta neki, bícsa.
Már volt értelme annak, hogy itt vagyok, mert megtudtam, hogy hol tűnt fel először a Pusherman című szám. Curtis Mayfield szerezte annak a filmnek, amit a hip hop órára néztünk az osztállyal. Maga a film elég gáz volt, és az sem dobott sokat rajta, hogy faszékekből kellett nézni, amin elöl olyan idétlen írótámla van. Meg, hogy a kedvenc pasimnak láthatóan annyi az esze, mint két helyi mókusnak, akik viszont rendkívül barátságosan közlekednek fel s alá a kampuszon. Szóval bejön ez a csávó egy nagy vödör üdítővel, amiben hallhatóan több a jég, mint az innivaló. És ezzel játszik háromnegyed órán keresztül. Zörgeti, pörgeti, forgatja a papírpoharat, amit itt okosan glassnak hívnak (a műanyag evőeszközt meg kizárólag silverware-nek), és csörgeti benne a halom jeget. Aztán a szájába veszi, és rágja-ropogtatja, amíg lehet. Pedig koncert nélkül is felfigyel rá az ember. Kismukkfeje van.
Végre! Sikerült letakarnom a légkondit. Végig ugyanott volt, abszolút látható helyen, az ajtó fölött, és jópárszor ránéztem. De eddig nem mutatkozott be.
szinamondta 9/09/2003 08:37:00 AM
. . .
2003/09/08
Olyanokat gondoltam ma megint, hogy de fura ez, mintha nem is itt lennék. Ez a fa itt mellettem lehetne éppen otthon, a kertünkben is. Nem érzem egyáltalán, hogy az Államokban vagyok. Albin úgy mondta, hogy nem érzi, hogy külföldön van. Ezt lehetne úgy tekinteni, hogy milyen jó, be is illeszkedtünk már, vagy mi, de nem ez az igazság. Hanem, hogy el vagyunk zárva a külvilágtól, mint Sziddhárta herceg. Aztán csak sopánkodunk, hogy mikor látunk már valami igazit, izgalmasat.
Jó, mondjuk az elég igazinak tekinhető, hogy a saját bőrünkön érezzük az amerikai álszentséget és prűdériát. Egyik nap elmentünk vásárolni (nemnemnemnemmerem leírni, hogy öt órán keresztül vásároltunk) és betértünk egy italboltba is. Nem volt mindannyiunknál személyi igazolvány, hogy mutogathassuk, huszonegy éven felüliek vagyunk. Erre a pénztáros csaj azt mondja, jó, akinél van irat, megveheti az üveg Bacardit, a többiek meg várják meg a bolt előtt. Nem akarom megérteni, hogyan hozhatnak ennyire álszent és ennyire kevéssé hatékony szabályokat. Az alkoholt a legfeketébb sátánnak (az fekete egyáltalán?) kiáltják ki, nevetséges regulákkal halmozzák el a népet, és annyit érnek el vele, hogy most, vasárnap éjjel fél tizenkettőkor is az utcán rajcsúroznak a tinik. Itt az a legnagyobb parti, amikor a mattrészeg csaj sikongatva ecseteli, hogy a barátnője milyen formátumban hányt előző éjjel.
És különben is, állandóan ordítanak. Mintha az egész népesség nagyothallana.
Én viszont a médiakönyvtárnak köszönhetően hallok egy csomó nagyot. Például Ravi Shankar szitározott jól a fülembe egész este. A végén teljesen kifinomulok Indiából. Azt is tudom mondani hindiül, hogy köszönöm. Dhannjavaadh. Úgy kell mondani kicsit, mint egy tehénbőgést. Mélyen és rezonánsan.
Itt valakit úgy neveztek el, hogy Kobold. Én is ismertem egyet, de az eléggé befordult volt. He had an attitude.
szinamondta 9/08/2003 05:55:00 AM
. . .
2003/09/07
Ezt olvasom éppen a hip hop órára. Keddig kell. Emellett még kettő könyvet, két esszét kell addig elolvasni, meg kell nézni egy filmet és meghallgatni egy CD-t, és egy beszámolót is kell írni. Nem unatkozom.
szinamondta 9/07/2003 02:08:00 AM
. . .
2003/09/05
You don't have to pick the petals of the flower to smell its fragrance.
Mondta Rachna, a tanctanarom. Es kozben egyfolytaban mosolygott, az energia pedig apro kis erekben folydogalt. Kathak.
szinamondta 9/05/2003 06:51:00 PM
. . .
2003/09/04
Most megint csak beugrottam, minden pillanatot ki kell hasznalni, mikor tudok csatlakozni a virtualis enemhez, mert nagyon hektikusan mukodik a net. Tele vagyunk virusokkal, az elso perctol fogva, ezert be is paraztam az egik reggel: felig kinyilt szemmel mentem a mosdo fele, aminek az ajtajan egy hatalmas sarga papiron ez ektelenkedett: YOU MIGHT BE INFECTED. Uristen, jajajajj, mit kaptam el? Aztan ugy folyatodott, hogy ne csatlakozzunk a netre, mielott lefuttattuk a viruskeresot. Mondtam en, hogy ez a felelem es reszkettetes kulturaja. Sux.
Most jovok a hip hop orarol, amin az emberek annyira megszaporodtak, hogy ket extra padsort kellet behozni. Hallgattunk zenet, neztunk videot, nagyon vicces volt, es tisztara otthon ereztem magam. Marmint, mintha otthon lennek valami groovy tilos buliban. Es meg egy dolog: annyi szep ember van itt! Az oran pl meglattam az eddigi legszexibb fiut, ugy nez ki, mint a nemet kedvencem, Moritz Bleibtreu, csak arabban. Es a felso ajkan van egy heg. Kar, hogy tulsagosan kivulallo vagyok.
Peldaul zsepibe fujom az orromat. Ez nem szokas. Olyannyira, hogy a multkor az egyik lany rakerdezett, beteg vagyok-e. Nem, csak nekem ilyen a kulturam. Van meg par furcsa dolog:
- nincsenek rovid haju lanyok (meg a kleopatra fazon is kizart)
- nem divat: izzadni, apro pattanasok sincsenek, es a lanyok mar reggel 8kor kifestve es fenyesitve tundokolnek
- tiz fok van, megis papucsban jarnak az emberek
- nem ismernek fel az ismerosok (persze felismernek, csak nem szokasuk koszonni)
- a legelso 3 napban annyit olvastam az orakra, mint otthon ket het alatt
Legkozelebb folytatom a listat. Most rohanok kajalni. Ja, ez is fura: soha nem latott kajamennyisegek vannak, ami elkepzelhetetlen merteku maradekot es szemetet eredmenyez. De a hulladekot olyan gondosan eltuntetik, mintha soha nem is letezett volna...
szinamondta 9/04/2003 07:00:00 PM
. . .
2003/09/02
Ma megint elszallt az agyam. Es most kivetelesen nem lesznek ekezetek, mert nem a szobamban, hanem a konyvtarban ulok.
Ott kezdodott, hogy tegnap ejjel ugy fekudtem le, hogy meg mindig nem tudom az orarendemet. Gaz. Nincs olyan ora, ami kimondottan a szakmamba (?) vagna, amit meg mindenkepp akartam, elmarad. Ugyhogy. Mikor a City Imagined ora utan (ahol a tanarno ketszer rakerdezett, most akkor Bulgariabol vagy Ukrajnabol jovok-e) atmentem az Arts, Identity and Communityre, roppant furcsan ereztem magam. En voltam egyedul a teremben. Cirka fel oras telefonalgatas utan kideritettem, hogy az ora mashol lesz es mas idopontban, ami nana, hogy nem jo nekem. Fejem ekkor mar eleg nagy.
Viszont veletlenul meghallottam a keresgeles kozben, hogy van egy hip hop ora is. Errol persze egesz eddig nem tudtam semmit. De ez mar javaban ment, ugyhogy a vegere settenkedtem oda, es beszeltem a tanarokkal. Erre is sulyosan sokat kell olvasni, filmet nezni es zenet hallgatni, review-kat irni, meg ilyenek, de izgalmasnak tunik. Ezutan majd tanultan fikazhatom a magyar hip hop szcenat.
Az az igazsag, hogy betojtam a kovetelmenyektol. A foto orat azert nem merem felvenni, mert minden egyes orara ket tekercs 36-os filmet kell majd elloni, es akkor meg nem beszeltem az elohivasrol. Hozzateszem, a cuccokat nekunk kell hozza megvenni. Egyebkent megdobbento, mennyibe kerulnek itt a konyvek. A spanyol nyelvkonyv pl valami 250 dollar. Jo, mondjuk van hozza CD-ROM is.
Voltam meg egy History of Sexuality oran is, eleg furcsa volt, a tanar ugy nez ki, mint egy - na, nem tudom ezt PC modon megfogalmazni. Nagyon szigoru arcu (fasisztoid), alacsony novesu (torpe) meleg (buzi). Kell majd olvasni Freudot meg Foucault, az elso nevet igy mondta, hogy fjojd. De izginek tunik, csak nehogy nagyon lila legyen. Igy is leszoltak egyszer otthon, hogy "feminista mozgalmar" dumat nyomok, ami baromsag.
Lila. Virag. En is ilyet akarok!
Most meg benezek a kathak tancorara. Tradicio Indiabol. Bar asszem tul nyomott vagyok hozza. Szundimond.
szinamondta 9/02/2003 09:14:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
