szinamond

2003/12/27
Khalid. Az o polojaban alszom. Vicces reggel ugy ebredni, hogy mikor kikaszalodas kozben lebben egyet a polom, korul kell neznem, hogy hol van. Khalidillat.

Es kozben megis skizo vagyok. Megis gondolok ra. Meg ra. Hahaha. Tok hulye vagyok. Hogy mennyit szamitanak a sorok, a humor, meg az, hogy ilyen bonyolult lelek vagyok. Es azon gondolkozom, hogy mi lett volna, ha. Hogy milyenek a maskent alakult sorsok. Valasztasok. Lehet, hogy nem is en valasztok.

Furcsa volt a karacsony. Semmi karihangulat. Hideg igen, ho nem. Viszont 25-en volt szerencsem a deli misen meghallgatni a Miatyankot (vagy vmi ilyesmit) vietnamiul. Noha nem tartom magam katolikusnak, elmeny volt a mise, mert erdekes volt latni a mindenfele kultura egybeolvadasat. Szinek, nyelvek, tortenetek. Csak hosszu volt. Es sok a baci.

Pakisztani nagybatyam anyukaja 25-en egesz ejjel hanyt. Meg meg sokan a csaladbol. Remenykedjunk, hogy engem nem er el a 24-oras gyomorvirus. Fujj. Mingya megyek Kaliforniaba, nem erek ra a WC folott gornyedni. Meg kulonben is, utalnam egyik kezzel a hajamat simitani ki az arcombol, a masikkal meg markolni a kagylot. Kiskoromban meg toporzekolhattam hozza, de most mar nem allna olyan jol.

Boldog karacsonyt Nefritkenek. Es szegyeljje magat, hogy nem ir. Irni nem csak duhbol meg ilyesmibol lehet.
Szerintem.


szinamondta 12/27/2003 03:59:00 AM


0 comments

. . .
Mindenki tudja, hogy Kanadanak nem Toronto a fovarosa. En is tudom. Csak viccbol irtam, hogy Toronto. Mikor Ottawa. Az ember hajlamos az ilyen tevedesekre. Semmi panik, otthon nem fogom keverni Budapestet Bukaresttel. Igerem. Semmi ilyesmit.


szinamondta 12/27/2003 03:46:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/22
Tizoras ut utan megerkeztem Torontoba, Kanada fovarosaba, ahol vasarnap reggel kilenc (9!) elott abszolute semmi tomegkozlekedes nincs. Viszont talalkoztam egy idegennel, aki rendkivul kedvesen ott szenvedett velem, amig a rokonaim ertem nem jottek. Aztan volt itt egy nagy vacsora 30 emberrel, igyeleztunk helyesek es kedvesek lenni, nemtom, hogy ment, felig aludva. Aludval.

Hianyzik Khalid. A masfel nap olyan intenziv volt, hogy mikor a busznal alltunk, azt hittem, osszecsuklom. Hianyzik, ahogy ramnez, es a szeme mindent elmond. Meg, ahogy a mosolyomra egy szajszeli elhuzodasal valaszol. Es ahogy mindig megfogja a kezem.

Elvitt a nagybatyjahoz. Az egesz csaladnak bemutatott, mint baratnot. Annyira belemerult a szinpadias storytellingbe, hogy nekem kellett mondani, talan a tobbiek mar faradtak. Aztan megkoszonte. Nagybacsi szerint jo energiakat bocsatok ki.

Bar asszem, most konkretan semmilyet. Menni kell hajcsizni, holnap sielunk.
A szeretet most bennem marad. Par napra. Kuldjek haza?


szinamondta 12/22/2003 04:03:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/19
Bíbort nem fogom látni majdnem egy hónapig. Ma odaadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat, tisztára elhalmozott. De a legjobb az volt, hogy megint látszott, mennyire édes és együttérző. Érzékeny. Elmeséltem, hogy hiányoznak már most azok az emberek, akiket itt megszerettem és nyilván el kell majd válnom tőlük. Hozzáfűztem, milyen szomorú volt tavaly Németországban búcsúzkodni, és hogy a buszon hazafelé tisztára bedugult az orrom a folyamatos bőgéstől. Sil miatt. Mikor előadtam, milyen volt elválni tőle, Bíbornak könnyes lett a szeme. Nem most vettem észre először, már csomószor előfordul vele. Az ilyen drága embereknek mindig sokkal nehezebb. Szívesek.

Na, mindját ágyba bújok. Azon gondolkozom,
gáz-e három pár cipőt vinni egy három hetes útra. De sosem tudhatom!


szinamondta 12/19/2003 06:31:00 AM


0 comments

. . .
Hogy lehet egy hip hop szám ennyire szép és melankolikus és borzongató?
Mos Def Black on both sides albuma úgy, ahogy van nagyon megfogott, hát még ez a szám. Climb. Tessék hallgatni, tiszta költészet.

People climbed into the night like space suits
People stepped into the night like moon boots
Marching like moon troops
In their zoot colored zoot suits

People climbed into the night like cool wells
Shiny bottles in their hands
Drinking their new selves
They say it's their true selves

People climbed up in the night like green trees
They were hanging from the night like green leaves
Buzzing like queen bees


szinamondta 12/19/2003 06:23:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/18
Végre vettem egy digitális kamerát. Hurrá. Ezért most teszek is fel egy mesteri képet.

A napok továbbra is gyűlöletes iramban rohannak, még mindig nem pakoltam össze a nagy utazásra, és a fejem össze-vissza áll, vagy hogy mondják ezt. De télleg, ekkora egy képzavart. A legjobb lenne most csak heverni, kezembe fogni egy könyvet, amit kivételesen NEM órára kell elolvasni, és belebóbiskolni.

Vicces egyébként, kiürült a kolesz, Albin itt klaffogott el épp az ajtóm előtt a halotti csöndben. Visszaköszön az augusztus kicsit, mikor még csak mi voltunk itt a folyosón, egyedül magyarok. Most viszont teljesen más a hangulat, nem vagyunk már egy csapat, változunk. Nagyon erősen. Vagy a kezdeti közös hang volt csak véletlenül eltalálva? Illetve, mit finomítsak: mi vagyunk a három, ő meg az egy. Azt mondja, mi vagyunk a kihúzók, szerintem meg inkább Lulu az ok. Avoidance.


szinamondta 12/18/2003 06:55:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/17
Azon nevettem egyet magamban, hogy ez a blog megvan vagy egy kiló. Vagy több, sosem voltam jó becslésben. Viszont ma eltököltük az időt azzal, hogy kinyomtassunk mindenfélét, mert a printing dollars-t nem lehet átvinni következő félévre. Milyen hülyeség! Mindegy, gondoltam, jó, ha az embernek van egy hardcopy-ja az agymenéséből. Mert végülis mi lenne, ha mondjuk csak úgy ripszropsz összereccsenne ez a virtuális háló, amire hellyel közzel felfűzögetem hajszálvékony gondolataimat (az érzésekről már nem is beszélve), és akkor ott lennék meglőve. Most belegondoltam, hogy hú, télleg mit is éreznék. Asszem lelkifucit (köszi, Albin), hogy május óta nem igazán (minek finomítasz?) írok offline naplót. Csalódott lennék, és asszem ökölbe szorított talppal dobbantanék. Nem igaaaaaz. Nem hiszem eeeeel. Hisztinamond.

Mellesleg az egész kampusz kiürült szinte, gyerek nem sok, egy szál se kajából, kicsit bosszantó is ez, de valahogy várakozó álláspontra helyezkedtünk. A hétvége New Yorké, benne Khaliddal. Aki, mikor másodszor is felhív egy nap, beismeri, hogy megszegte az egyezményt, de nem bírt várni, míg én hívom. És olyanokat mond, amit filmben szokás, hogy thank you. for being you. for the encouragement. És nem lehet lekönyörögni a kagylóról, five more minutes. Olyan, mint egy édi kisgyerek. És szereti, ahogy nevetek.


szinamondta 12/17/2003 08:24:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/16
Kedves gyerekek. Ne várjatok sokat tőlem így hajnali háromkor, nem is tudom, most is miért nem inkább a hip hop esszémet írom, mert szépet mondani most úgysem fogok. Előttem van kb 15-20 kilónyi könyv, csupa érdekes egyébként, de annyira sokféle, hogy kicsit szenvedtem az esszékezdéssel. Most meg hordok össze hetet s havat, kint is van pedig belőle elég. Rá is fagyott kicsit a földre meg utakra, aki szereti cipőjével töredezni össze a kemény fehérséget, annak most jó. Albin arra hívta fel a figyelmemet, hogy ahogy a hó és a ráhullott eső a fákon megfagyott, érdekes csilingelő hangot hallat a szélben. És tényleg.

Holnap (ma) van az utolsó nap, mindenki elhúz, kiürül a kampusz, és végre talán pihenhetünk kicsit. Mielőtt megyek New Yorkba, hogy hercegemmel találkozzak. Nem herceg egyébként. És még csak nem is "ruppós feka félisten", noha Lénike azt remélte. Mármint, nincs olyan sok pénze. Viszont, mikor azt mondom neki magyarul, hogy jó étvágyat, azt mondja, you have a good meal too. És rendesen elismétel még két szót, ha nagyon akarom, magyarul. És tetszett neki a pesti kép, egyből levette, hogy keserédes.

Keserédes otthon
kellemes és szép lesz
lehet gondolom a sok
kis fénnyel, hideg estéken
borosteával
tejfölös krumplisberével
derég ettem igazit
itt csak amerikait
lehet hanukkakor
de ha hazamegyek
más is lesz
amit megengedek
magamnak.


szinamondta 12/16/2003 09:13:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/14
Eltelt ez a három nap.
Hal leányregényt vár ugyan, de abból most nem lesz semmi, mert akkor elábrándozva bebőgnék, csak azért, mert

az együttlét
ketten és még
sokan együtt
soha nem
éreztem

ennyire konkrétan
ebben az országban
hogy jelentek
nem egy embernek
valamit

a freestyle-ban
ott voltam
a rhyme-jaikban
megszólítva
amit mondtam

beleszőve
én, a nő, az
idegen
nem vagyok már
hanem más
barát
talán

átölelve
általuk
a társaim
a tanárunk
a hip hop
csapat
bal
lada

nem lesz ez
mert eleget
merengtem
az átmeneten
már elegem
lett a végesség
hogy elvesztem
őket mikor meglettek
meg leltem
meg
mentem
ha lehet
kellenek
megint csak
hogy szeressenek


szinamondta 12/14/2003 12:27:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/11
Ezermillió dolgom van, de boldogan közlöm, hogy itt lehet megnézni hiperállat
hiphopprojektemet. És tessék szólni.

Ezt a kedvenc képet meg a Brooklyn Bridge-en állva csináltam. Nem gyönyörű?



szinamondta 12/11/2003 05:21:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/10
Ilyenkor szeretem a telet. Tiszta a levegő és csönd van, hívogat a kint, de bent rohadok a megírandó esszéim fölött. Olyan fogalmakkal van tele a fejem, mint interiorization of norms, racialization of sexuality, the sexual other és hasonlók. Egyébként izgalmas. Csak nem akkor, amikor fáj a hátam és mennék a gymbe, vagy legalábbis sétálni, ha kicsit pislog a nap.

Na mindegy, mára sanyi, legalábbis este tíz utánig. Akkor lesz a félév végén szokásos "midnight brunch": a tanulásban megzakkant gyerekeknek a tanárok készítenek kaját éjjelre, hogy legyen kis energia tovább görnyedni. Na, lehet, hogy túldramatizálom. Biztos a varjak. A varjak kavarnak itt össze. Hatalmasak, éjfeketék, és azt mondják - tízpontos kérdés... - kár.

Megjógázom a hátamat, aztán huss, el.


szinamondta 12/10/2003 12:01:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/07
Újabb ISA-kirándulás letudva. Mármint, szuper volt. Annak ellenére, hogy két napja azon hezitálunk, lemondjuk-e. Ugyanis az amcsik megint beindultak a riogatással, azt harsogja a rádió, hogy esik a hóóóó, és snowstorm lesz, tessék otthon maradni. Mikor Khalidnak mondtam, hogy nem töröljük a kirándulást, azt mondta, "wow, you're hardcore people". Még indulás előtt is kábé hárman mondták le. Megmondom őszintén, én is hajlottam a bennmaradásra, mikor kinéztem és úgy röpködtek körbe a hópihék, hogy ihaj. Egy napja folyamatosan esik.

De a busz itt volt, oda is értünk Massachussettsbe rendben, az más kérdés, hogy hazafelé rájöttünk, egyedül
Connecticut fővárosa, édes otthonunk nincs hókotorva. Megnéztünk egy pillangó-múzeumot, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, volt egy terem tele színesszárnyasokkal meg virágokkal, és mindenki azon igyekezett, hogy őrá szálljanak a lepkék. Én is bepróbálkoztam egy fekete-piros szárnyúval, olyan szép volt.

Aztán átmentünk a Yankee Candle gyertyagyárba, egy hatalmas területen csupa illatos gyertya, az orrom teljesen megtelt. A legkedvencem: hazelnut coffee. Így lehet, hogy nem kell majd annyi kávét innom, mert itt illlatozik a szobámban ez. Meg találkoztunk Mr és Mrs Santával is, nem voltak túl szimpik, de azért lefotózkodtunk. És úgy érezhettem magam, mint egy tízéves, amikor egymás után mártogattam a saját gyertyáimat - pink, yellow, purple, blue. Hadd csináljak még egyet.

Jól éreztem magam kis barátaimmal.

És közben meg elolvastam egy "graphic novel"-t, ami tulajdonképp képregény, felnőtteknek. Irtó érdekes. Emlékirat Iránról, rajzolt formában. És kiderült, egy csomó ilyen van.

Emellett csak kevés időm marad gondolkozni. Mégis min? Aham.



szinamondta 12/07/2003 03:12:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/05
En vagyok az osszezavarodottsag maga.
Nem akarok halatlannak tunni, de valahogy nem tudok mit kezdeni azzal, ha Khalid az egyszeri talalkozas utan (oke, minden nap beszelunk telefonon azota) ugy szolit, "my precious gem". Heeeee, nema, I'm freaking out. Az meg komondottan riaszto, hogy kedvesen leirta, bezarna legszivesebben egy dobozba, hogy mas ne lasson. Aztan alkudoztunk kicsit, mert nekem kell a szabadsag, mire felajanlotta, hogy lehetek egy dzsinn, es neha kijohetek az uvegbol. Persze ebbe se mentem bele. Kitalaltam, mi lenne, ha mindketten viragtunderek lennenk, a sajat kis viraglakunkban, ami akar lehetne kozel is egymashoz. Asszem, elfogadta.

Na de most mi van?

Amugy meg a hiphopperjeim imadtak a projektemet. Nikki odavolt erte. Megproszalom feltenni a netre, mindenki oromere. (Ha azt kerdezed, mi van most N.-vel, a valaszom: hogy is gondolhatja barki, hogy ket honapos intenziv lelkesedest es varakozast csak ugy kitorolhetek az eletembol?)


szinamondta 12/05/2003 08:25:00 PM


0 comments

. . .
2003/12/04
Állat, hogy az emberek lelkesednek nekem. Pláne, ha
Moszatka ennyire derűs, asszem, ez már valami: "annyira nagyon örülök, hogy ilyet olvashattam, annyira örülök, hogy ez történt veled, annyira drukkolok, és annyira annyira minden jó és minden jót." Köszönöm szépen, de kérdem: tudna valaki küldeni egy vakondkiszippantó gépet? A gyomrom értékelné. Mert megint nagyon mocorog ott belül. Az ideg.en.


ha ez itt matat, hogyan vegyem könnyen?


szinamondta 12/04/2003 09:54:00 PM


0 comments

. . .
Def Poetry Jam. Nagyon ott volt. Csak úgy áramlott be a fülemen a sok slam poetry , az energia és a frusztráció, a kérdés és kétkedés, hogy hogy lehet élni egy asszimiláló olvasztótégelyben, ha az ember latino, fekete vagy épp kínai, milyen a nagymama kezének emléke, aki Nigériából érkezett és itt nevelt fel több gyermeket; akik most azt kérdezik, ki vagyok én, mint ahogy a palesztin lány is döbbenten néz, ha a testvéreit a "hood"-ból terroristának feltételezik.

Mindez túlcsorduló erővel és szenvedéllyel, és pozitív üzenettel és ritmussal és zenével, hajj, ha én ilyen tehetséges lennék.

For when human beings across the planet simultaneously uttered that first initial sound, they gave rise to the same echo heard in the wail of every newborn child. The sound of that cry might be onomatopoeic, but its meaning is quite literal. "I am here now!" This is the essential affidavit that serves as testament inside every person's compulsion to give voice to the voice, as condition urges vision, vision provokes thought as thought pronounces the name of God: "I matter, too!" Thus, the birth of the word, the root of every language.


szinamondta 12/04/2003 07:11:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/03
Még azt akartam csak, hogy milyen fura: mindenki azt mondja, ne keresd az új kapcsolatot, mert akkor fog jönni, mikor a legkevésbé várod. Hát, mondjuk erre én se gondoltam.

pont
most
mikor
egy halom
érzelem a
plafonon
a falon
meg az
ablakon
otthagyom

csak mert
rettenet
mennyiség
az egység
már telt,
kellett
egy egyén
iség

akireá
buríthatom
ha
t'om
atom
elemi
erő
ő
jött
és meg
fogott
pont
most

[köszönöm]


szinamondta 12/03/2003 08:55:00 AM


0 comments

. . .
Maratoni telefon. Négy órás. Ezt pipálja a
zebsik meg az izolde. Jesszusom. Khalid kagylóval a fülén próbálta kisilabizálni a neten, hogy hogyan jut el hozzám DC-ből. Jövő héten. Legizgibb kilátás, jövő csütörtök.

Nem tudom leírni, milyen volt a beszélgetés második fele. De lehet, hogy nem is akarom. Azt éreztem, hogy itt van két centire és éppen hogy csak meg nem csókolom. És elemi öröm, ahogy levegőt vesz és hallani, ahogy kifújja a cigifüstöt és azt mondja, "I'm so glad finally I've found you". És ha valami tetszik neki, irtóra lelkesedik, "it's like whooaaaaa", mondja elnyújtva és én elvesztem a fejem.

És elmeséli, mennyire utálja, mikor melegnek nézik, majd bevallom, hogy nekem is átfutott a fejemen. Mert csak a stílusa, a hangsúlya, vagy valami benne... pont annyira feminin, amennyire mindig is kellett nekem, hogy az legyen.

Holnap ír levelet és küld fényképet. Milyen jófej lennék, ha én is ezt tenném. Aham. Lássuk, vajon melyiket szeretné.


szinamondta 12/03/2003 08:36:00 AM


0 comments

. . .
2003/12/02
A helyzet változatlan, hív, én meg hallgatom az édes hangját, ahogy be nem áll a pofácskája és tudom, hogy nem akarja letenni, és azt mondja, "hey no pressure, but you mean a lot to me".

Na jó, most nem megyek bele a dologba, mert megint ott kötnék ki, hogy nem értem, nem értem. Majd meglátjuk. "How many days till the eleventh?" Nyafiúhang. Cuki.

És itt van nálam Bíbor, itt alszik megint, olyan jó, hogy a barátom. Még egy ember, akit meg lehet botránkoztatni. :)


szinamondta 12/02/2003 06:56:00 AM


0 comments

. . .





This page is powered by Blogger. Is yours?