Ezt láttam, csak élöben szebb.

A hétvégének megint annyi. Kicsit elbúslakodtam ezen Bostonból hazafelé a hajón... mert kábé abból áll a hét, hogy a végére várok. Persze Den miatt. Péntektöl hétföig egymáséi vagyunk, aztán újra külön. És nem unalmas, nem csökken az érzelem. Csak másmilyen talán. Nem is tudom, miért írok róla, amikor az van bennem, hogy jaj, mi lesz, ha vége lesz. Annyira azt érzem, hogy vele akarok lenni. Csak nem tudom, meg merjem-e neki mondani. Mert ugye meglehetösen reménytelen fenntartani a kapcsolatot: nem várnám el töle, hogy cölibátust esküdjön azért, hogy esetleg kétszer egy évben láthassuk egymást. Én mondjuk megtenném - mert vele lenni jó, hajhó.

Akkor is, amikor elviszem a múzeumomba a megnyitóra, és együtt vagyunk. Még akkor is, amikor valamit mondok, és rám szól, hogy "don't intellectualize again, just enjoy" és azt hiszem, túl komoly vagyok. Meg akkor is, amikor hangosat böfög vagy az autóban megkérdezi, finogtam-e, pedig csak kintröl jött be valami szag. És annak ellenére is, hogy csomószor azt hiszem, csúnya és dagadt vagyok hozzá képest, mert ö annyira cukipofa. (Pedig az eszemmel tudom, hogy szépnek és vonzónak lát.) És utálom a japánokat, mert miattuk fog elhagyni, a kawaii japán csajszikra meg már most féltékeny vagyok.

Vicces, de tudtán kívül ö kergetett bele az óceánba. Nem fürödtem még az óceánban, mióta itt vagyok, mert rohadt hideg, viszont az agyamnak kellett egy kis hüsítés. Megmutattam neki azt az írásomat, ami a tanáromnak legjoban tetszett - és ö szétszedte. Annyira rossz élmény volt, mert nyilván sokkal többet számít az ö véleménye, mint egy íróé... És azt éreztem, nem fogok írni ezután, mert minek, nem jó semmire, pocsék. És beledzsaltam a vizbe, fejemet is bele, aztán gyorsan ki. Nem teljesen igaz, hogy nem bírom a kritikát, de valamennyire igen: illetve, csak csalódtam, hogy pont neki nem tetszett... A pulitzerröl mindenesetre lemondok.

szinamondta 6/29/2004 03:35:00 AM

0 comments

. . .

Ma kicsit veszélyes helyzetbe hoztam magam. Elmentem bringázni, már egészen hozzám nött a FAWC legszerencsétlenebb és -rozogább bringája. Szoknyában voltam, ami nem sztreccs. És pedáloztam fel-alá, a nagy embertömegben, benéztem boltokba (gyalog), majd gondoltam, elmehetek akár bevásárolni is. Kis kézitáskával a vállamon. Tipp topp.

Szokásos nézegetés, válogatás (akkor melyiket? szükségem van erre?), aminek az eredménye két teli nejlonzacsi. Ezt egyensúlyozzuk haza az ominózus, váltó nélküli bringán, olykor hegynek fel. Szoknyában.

A határozottság gyöz. Kivéve, amikor közel tekersz egy parkoló autóhoz. Nem, nem nyitották rám az ajtót, viszont hátulról is jött egy, a zacskók meg lengtek jobbra, balra, és végül az egyik jól nekicsapódott a parkoló kocsinak. Nem vizslattam meg, mi lett az eredménye, hanem tovatekertem egykéthá, de két méter múlva a helyi erös pista csak úgy szárnyalt kifelé a kiszakadt zacsiból. Megáll, lekászálódik, és megköszöni az udvarias fiatalembernek, hogy felszedte az út közepéröl a szószt.

Na, mit szósz? Csak a kupakja gurult el, amúgy egyben maradt. Az én kobakom meg csak szédölgött, ilyet, ha lehet, legközelebb nem vállalok be. Mellesleg meg csak várok és várok Denre órák óta, már itt kéne lennie.

szinamondta 6/26/2004 12:00:00 AM

0 comments

. . .

A dolgozo no elfaradt. Asszem mingya be is bujok az agyba. Jaj, eleg suru nap volt, de jo ez igy. A muzeumban dolgoztam negy orat, de mivel istenien sutott a nap es ezert senki nem jott be az ajton, kimentem a muzeumkertbe tenni-venni. A gereblyezes es gazolas utan arra vetemedtem, hogy megtisztitsam a szobrokat. Igen, kefevel sikalgattam le roluk a madarszart. Jo erzes volt.

Utana meg kezdodott a hajtas, mert a gyakornoki helyemen, a Work Centerben minden csutortok este grillezes van. Szoval itt kellett helyt allni, csak epp orakon keresztul nem gyulladt meg a tuz. Keson gyujtottuk meg a faszenet faszan. Az emberek meg, mint normalisan, iramlottak volna ra a kajara, ami nem volt kesz egyaltalan. Volt egy faszi, aki, mikor a vegen megkerdeztem, hogy az az o maradek csirkeje-e, ramformedt, hogy igen. Azt o suti, maganak, mert ugye ez "hozd magad' grillezes - jo, hogy nem allitott egy dardas ort a grill melle. Barom. De en csak mosolyogtam - ezt egy ev alatt eleg jol elsajatitottam.

Aztan, mivel a tuzet lehelni felesleges lett volna, kitakaritottam a termeket. De a felolvasast ma kihagytam, elmentem inkabb bringazni. Van egy bolt, shop therapy a neve. Az emeletre csak 18 ev felett lehet felmenni: mindenfele szextargyak vannak. Guszti. Nem vagyok egy prud, de a gumi himtagok es vaginak latvanya nem hozott maximalisan lazba. Ugyhogy eltoltam a bringat, el egeszen a west ending. Ez a felsziget csucsa, latni nem sokat lattam, mert sotet volt mar, csak ereztem a bekesseget. Es hallgattam az ocean morajat. De szep szo ez. Mert tenyleg morajlik. Es sug, susog, es nujtogatja a sos nyelvet felem dagalykor. Mint most.

szinamondta 6/25/2004 04:20:00 AM

0 comments

. . .

Sue Miller: Ladybird, Ladybird, Fly Away Home I.

szinamondta 6/24/2004 06:06:00 AM

0 comments

. . .

Az a jó ebben a gyakornokságban, ami mellesleg kicsit rossz is benne, hogy minden este vannak felolvasások és diavetítések. Mármint, nem a Misi a mókus, hanem képz?m?vészek festményei plusz egyebei dián. Diánával dolgozunk minden este, hattól úgy tizenegyig, takarítani, el?készíteni, meg könyveket árulni kell. A tegnapi Sue Miller slide show csodálatos volt. Azt mondta, mindig több képet fest egymásra. A fenti valójában két kép, amit pusztán a nagy halom olajfesték és pár vékony fadeszka tart össze. Életének nagyon nehéz szakaszában volt, amikor ezt festette, otthagyta a házasságát, meg ilyesmi, és nem tudta, tovább tud-e lépni emberileg és m?vészként. Évekig bajlódott néhány festménnyel, de nem tudta sehogy sem befejezni ?ket. És egyszercsak, ahogy a sorba felállított képeket nézte, rájött, hogy csak úgy lesznek kész, ha egybeilleszti ?ket. Így rakta össze újra a széthullott darabokat.

Ma meg Sonia Sanchez felolvasása tetszett nagyon, afrikai-amerikai költ?n? és aktivista. Apró kis termet?, hatalmas dreadekkel a fején, a felolvasást egy "calling out"-tal kezdte. Azaz, mint egy afrikai sámánasszony, el?kántált egy hosszú listát: megszólította mindazokat az embereket, akik fontosak számára és jelen vannak a m?vészetében. Furcsa volt hallani, ahogy Toni Cade Bambara, Martin Luther King, Ghandi és Ella Fitzgerald mellett olyanokat említett, mint Tupac Shakur, Mos Def, The Roots, Talib és Erykah Badu, meg persze sokan mások. És hallatott igazi clicket, azt a fulladós-csettint?s hangot, ami az afrikai nyelvekben valódi beszédhang. És a költészete igazi kifinomult spoken word, de bírni alig bírtam már, nagyon intenzív volt.

szinamondta 6/24/2004 05:57:00 AM

0 comments

. . .

Megint egy csodalatos hetvege, aminek a vege arra emlekeztet (na lam, na lam) hogy az ido hopp, elrepul, jajnekem. Ahogy Magee kiskoraban csinalta, ugy tehetnek en is: alkudozni istennel. "I was like, Listen, if you speed it up now, I let you slow it down later." A parti penteken nem volt annyira nagy szam, nem is Nikk hazaban volt - de legalabb ott volt egy csomo baratom. Ja, es a hajout Provincetownbol Bostonba is eleg szep volt, ahogy a szel kavarja a hajoceanhabot. Tancolni nem tancoltunk, viszont - juhuuuu, vezettem autot. Tavaly augusztus ota eloszor, Amerikaban eletemben eloszor. A szerencse az, hogy sebvaltos volt - automatat nem vezettem meg soha, ez vicc targyat is kepezi egyebkent. Szoval, mivel Nikk ivott de sokan voltunk, az egyik kocsit Den vezette, a masikra meg en vallalkoztam, magamtol. Aaaa, nem remegett a labam utana. Es kulonben is, az amerikai utfelosztasban es jelekben semmi ertelem nincs. De odaertunk - mondjuk az ut vegen jottunk ra, hogy nem volt felkapcsolva a lampa (csak a parkolo), meg persze mikor Nikk elkezdett dicserni, azonnal lefulladtam. Keresztezodesben.

Szombaton csak csilleltunk New Havenben, Dennel elmentunk a folyo partjara, o bobiskolt megint kicsit, en meg nezelodtem. Es megint azt ereztem, hogy jaj de jo vele lenni, intellektualisan (is) stimulal, szetrohogom a fejem rajta neha, es olyan edes es erzekeny. Kozben persze kicsit elgondolkodtam Nikken megint, mikor tok komoly arccal (amit masoknak altalaban nem nagyon produlkal) megkerdezte, a gyakorlat utan azonnal hazamegyek-e, meg felajanlotta, hogy kivisz a repuloterre. Olyan kedves es onzetlen... Paran azt tervezik, hogy eljonnek es meglatogatnak engem es Silviaekat - nem lenne rossz.

Szombat este a szabad eg alatt ejszakaztunk. Magee es Meghan kempingeztek, de mivel keson ertunk a wallmartba, nem birtunk satrat vasarolni. Szuper volt. Mondjuk, volt rajtam vagy 4 reteg ruha (Den nevetett is eleget), de a ropogo tuz es a fenyes csillagok -- hahaha, az jutott eszembe, hogy "paratlan". Ilyenek voltak. Meg az o kis koboldfeje, ahogy epp csak kikandikal a halozsakbol, es mikor hajnal fele megebred, a keze keresi az enyemet. A nappal is szep volt, meg most sem hiszem el neha, hogy az ocean partjan napozok (akkor epp Rhode Islanden). Este atmentunk Newportba, ahol Den nagybatyja lakik. Cuki kis turistavaros, edi kavezokkal es ilyesmi. Csak vele lenni. Aztan vasarnap bejarni a Cliff Walkot, ahol marvanypalotak sorakoznak, mint a Breakers, es fotozni egymast a sziklakon.

Vicces, a mult hetvegen vitorlashajot vezettem, most meg maganrepulot. Word. A nagybatyjanak van egy, azzal jottunk vissza P-townba. Nem feltem. Csodas volt, de a hajot azert szerettem jobban, mert ott ereztem, hogy kormanyozok. A repulonel olyan volt, mintha magatol menne.

Nem tudtunk elbucsuzni, mert kestem a munkabol. Hetfo van, de varom mar a penteket. Hogy ujra lassam, talan cornrow-k nelkul. Nem all olyan jol neki a hajfonas - szeretem, amikor a haja csak ugy ide-oda kunkorodik, es hajpant fogja vissza, hogy lassam a zold kroasszanokat. Sugarszemu.

szinamondta 6/22/2004 04:19:00 AM

0 comments

. . .

Tegnap megtomtunk 700 plusz mappat a vasarnap kezdodo programra... Az ujjaim kekek meg lilak voltak, szinpompa. Utana meg a galeriaban nyomultam, ott csak 40 boritekot kellett rendeznem. Mar profi vagyok.

Tegnap este a lanyokkal megneztuk a Zoolandert. Nagyon vicces! Foleg a special feature-ok voltak jok, csomot rohogcseltem. Rank is fert, szegeny Dianna, egyik lakotarsam teljesen kivan amiatt, hogy meg nincs munkaja. Hat igen, ha a suli nem tamogatna engem, en sem tudnam magamnak megengedni, hogy egy nyaron keresztul ingyen dolgozzak a Fine Arts Work Centernek. Es meg a szallasert meg kajaert is fizessek. Kicsit igaza volt D. baratjanak, aki szerint ezt mashol gyerekmunkanak hivjak.

Ma este athajokazom Bostonba, ahol Den es Silek felvesznek es irany New Haven. Lehet, hogy az utolso buli... Alig varom - most megyek, es megveszem a jegyet. Izgi lesz szemerkelo esoben elbringazni az obolbe, de sebaj. Nem vagyok cukorbooo.

szinamondta 6/18/2004 04:32:00 PM

0 comments

. . .

Olyan erzesem van megint (de legalabbis kezd lenni), mintha szallnek egy repuloszonyegen, de hirtelen a szonyeg kiropulne a seggem alol en meg leneznek aztan bele a kameraba, mint a tomesdzserribol a Tom es egy pillanatra kimerevedne a kep, en meg ugy, ultemben zuhannek lefele. Ilyen, amikor irok egy tok edes levelet, tele erzelmekkel, es egesz nap ra gondolok, es a hulye gyakornoki beosztasomat is ugy igazitom, hogy a hetvege vele legyen, erre o ket sort ir vissza. Es elgezdek gondolkozni, hogy oke, vagy nem erdekli, vagy elveszett az az email, amiben atkuldte nekem szive osszes melegseget.

De mivel nincs otthon, egyelore nem tudom meg. Es persze az ember probalja ezt majd ugy kideriteni, hogy ne tunjon sertettnek. Ize, irtal nekem egy olyan emailt is, ami csak ugy ragad a cukormaztol?

Kozben meg elszegyellem magam kicsit, itt vagyok az ocean partjan, es ugyan lehet, hogy a nyar nagy resze kavefozessel meg galeriaban okoskodo oreg fazonok korbevezetesevel fog eltelni, de halasnak kellene lennem. Marmint, az vagyok, csak eppen mashol jar az eszem.

szinamondta 6/17/2004 03:29:00 AM

0 comments

. . .

Azon gondolkozom, mennyire fasza erzes is szerelmesnek lenni es viszontszeretve lenni. Annak ellenere, hogy neha ez oda vezet, hogy az emberre hullamokban rajon a vinnyogos-huppogos siras, amikor a koboldja nincs ott. Tegnap pedig nagyon is elojott ez, miutan Den hazament Bostonba. Es itthagyott engem Provincetownban - ami mellesleg eleg helyes, az ocean partjan - egyes egyedul. A tobbi gyakornok meg nem erkezett meg, ugyhogy az ejjelt maganyosan toltottem. Nem is az volt a baj, hanem, hogy a draga is olyan szomoru fejjel ment haza; ma elbringaztunk a tobbiekkel amellett a hely mellett, ahol tegnap uldogeltunk Dennell. Az olembe hajtotta a fejet, es amig a hajat csavargattam, elaludt. Imad szunyokalni, szuksege van a delutani tiz percere. Mondjuk a jobb labamat erosen szurkaltak tuvel utana, ugy zsibbadt, hogy siman lehetett volna utni es nem ereztem volna, de olyan bekes volt csak nezni.

A szombat meg tok izgi volt, vezettem vitorlashajot. Freemanek nagy hajos csalad, szoval kimentunk az oceanra, es a kezembe adtak a kormanyt. Az elejen kicsit befostam, mert eleg nagyokat fordult a hajo, anelkul, hogy elotte ramkiabalt volna. Jo kis edzes volt a karizmaimnak. Aszontak, "you're an original, we're really proud of you". Hat, igyekszem bevagodni. Meglehetosen unalmas lehetek - allandoan csak ez a Den-tema. De ha egyszer annyira edes - tegnap felmentunk a provincetowni toronyba, ahonnan ralatni az egesz kornyekre. Az ido eleg szar volt, esett meg a szel is fujt, de a legcukibb az volt, mikor eszrevettem, hogy valamin nagyon dolgozik. A falon a torony legtetetejen volt par firka, ahogy az emberek megprobaljak megorokiteni magukat. Hat o ott all a fal elott, es jo magasra karcol valamit a falba a kulcsaval. Az volt, hogy D.F. + E.F. Es utana rajzoltunk kore egy szivet, de mivel en apro vagyok, elrontottam es o megszidott. Nemam. Imam. Dom.

szinamondta 6/16/2004 03:39:00 AM

0 comments

. . .

Béna vagyok salsában. Tegnap Sil és Franceska barátaival elmentünk egy helyre, ahol él? zenekar pengette a talpalávalót. De meg kellett állapítanom, mennyire siralmas a tánckultúránk. Hiányolom a páros táncokat, mert csak úgy ment jól, ha nem fogták a kezemet. Szégyen. Mivel Koboldom nem volt ott, kénytelen voltam felkér?kkel ropni, némelyik sörszaga elnyomta a latintánc tudását. Úgyhogy nem bántam annyira, mikor hazamentünk. És egy ágyban aludtam Sillel és kábé egy órán keresztül duruzsoltunk arról, hogy hogyan is lesz tovább. Fura lesz, hogy nemsokára megint Padovában, minima nyolc órányira tölem.

Holnap pedig Cape Cod, izgatott vagyok. Kicsit benne van a zabszem a popómban, hogy most akkor mi lesz, nem laktam még együtt amerikaiakkal. Kihívás, gondolom - arról szót ejteni tilos, hogy Den hiánya hogyan csapódik majd le.

szinamondta 6/13/2004 01:05:00 AM

0 comments

. . .

Ket dolog: a Triplets of Belleville elkepzelhetetlenul szep rajzfilm.

Masik: tok szerelmes vagyok. Es ez biztos.

Es meg egy: hianyzik a meggy a gyori kertunkbol.

szinamondta 6/12/2004 01:40:00 AM

0 comments

. . .

Mar nem vagyok szomoru. Csak el kellett mennem a Museum of Fine Artsba tegnap, hogy elfeledkezzek kicsit. Meg talalkozni ma Brajennel, aki meg mindig edes nagy macko, es lehet vele nevetni es komoly dolgokrol beszelni is. Es latnom kellett ugyanazokat a b-boyokat, akiket a Central Parkban ket honapja, es idetartozonak erezni magam, amikor tudtam, hogy hogyan fognak trukkozni. Azert az meg mindig kiborit, amikor a legnagyobbik beveszi az ego cigit a szajaba, megragja, es befele forditott szemekkel kipofekeli a fustot. Utana pedig felkap es maga kore csavar ket kisfickot, es olyan sebesen porgeti oket, hogy hajj. Es a freeze-eik meg mindig lenyugoznek.

Es azt gondolom, hogy ha ugy kell, hogy legyen, ugyis egymasra talalunk majd ujra valahogy.

szinamondta 6/11/2004 01:37:00 AM

0 comments

. . .

le kellene vetnem
ledobnom a gondot
ami valami
kö formájában
nyomul a szívemen
gurulni sem tud
csak áll és fáj
nem várom
az elválás
rossz álom
ként kísért
mikor ébren vagyok
is lézengek
és kérdem
magam hogy várnék
e rá hogy együtt
legyünk ragasz
kodnék hozzá
de a ravasz
idö ellenem szavaz
utálom a teret is
az is elválaszt
de meg kell próbálnom
elmosni a panaszt
nem ér semmit
ha sír a szám
és Barka is azt mondaná
élvezd amig lehet
aham. easier said than done

szinamondta 6/08/2004 11:37:00 PM

0 comments

. . .

A blogger meg kenje a hajára az ékezeteit.

szinamondta 6/08/2004 11:33:00 PM

0 comments

. . .

Ha nem lennék ilyen érzelmileg ernyedt állapotban, lelkesen beszámolnék arról, hogy mennyi minden történt az elmúlt napokban. Voltunk a Walden Pondnál, ahol Thoreau lehúzott két évet, (majdnem) teljes magányban. Meg mesélnék az X-Ecutioners koncertr?l is, ahol a három oldschool DJ meglehet?sen adott a bakeliteknek három pár lemezjátszón. Trükköztek rendesen, orrukkal scratch-elve meg háttal dobva, meg volt igazi beatjuggling is, de valahogy mégis hiányzott a lelke. És megnéztük az Eternal Sunshine of the Spotless Mind-ot, Jim Carrey-ben nagyon kellemesen csalódtam. De lehet, hogy itt kezd?dött a szomorkás hangulatom, a szerelemr?l volt szó.

Den azt mondta, milyen csöndes voltam az utóbbi napokban. Hát, ja, nem volt nagyon sok mondanivalóm. Kicsit rossz érzés, hogy az ? családjánál lakom, három plusz x b?röndb?l öltözöm, és annak ellenére, hogy a szülei rendesek, totál megt?rt vendégnek érzem magam. Ez így er?sen hangzik, de annyira kevés a melegség ebben a házban. Mosolyognak, meg mondanak szépeket, de nem t?nik igazinak. Pedig biztos az.

Viszont elcsesztem. Tegnap éjjel, mikor a Vénusz webes vonulására vártunk, kapcsolatokról beszélgettünk. És azt gondoltam, lehet, hogy itt az ideje, és beszélni kellene róla, mi lesz velünk. ? pedig szomnorú arccal, de teljesen észérvekre alapozva elmondta, hogy - noha nem döntött még - nem látja sok értelmét egy távkapcsolatnak. Mert egyrészt soha nem tartott még fenn ilyet, meg kábé évente kétszer találkoznánk, és utána is mi van. ? itt, én otthon.

De istenem, akkor mondjuk azt, hogy oké, szerelmes vagyok, meg minden, de utadra bocsátalak, mert ez nem m?ködhet? Gy?lölöm a végességet. Aúú! És hiába mondom azt magamnak, hogy mosolyogjál meg legyél vidám, mert így szeret, ha egyszer itt nyomja a mellemet ez a gondolat. Hogy jöv? héten Provincetownban leszek már és maximum csak a hétvégén látom, akkor is azzal a tudattal, hogy már csak július végéig. És utána, mikor borotválkozik, nem mondja majd, hogy Manó, could you come here? és ken borotvahabot az orrom hegyére, és nem mondja viccesen hanglejtve, hogy mmmmm, applejuice és nem szorítja meg a kezem a kocsiban, miközben beatboxol valami Roots számra.

Pont ezt nem akartam. Köt?dni, hogy aztán szenvedjek, mint a kutya. De hogy ?szinte legyek, nem adnám oda ezt a pár hónapot valami átlagos biztonságérzetért. Nélüle.

szinamondta 6/08/2004 11:05:00 PM

0 comments

. . .

Értelmes utcatábla. Akkor hol parkolunk?

szinamondta 6/08/2004 10:44:00 PM

0 comments

. . .

Azt hiszem, Holly-hoz kepest nem kell aggodnom a hazeteres miatt. Irt nehany korlevelet, miutan visszatert a Trinity-rol Hong Kongba; a legutobbi szerint meglehetos kultursokkban van resze. Nagyon erdekes, mekkora erofeszitesbe telhet neki, hogy kommunikalni tudjon a csaladjaval, mert naluk a puszta sugalmazas a minta, nem az egyertelmu beszed. Akkor mar inkabb a csend?

The transaction of life from the U.S. to Hong Kong is really significant. In the U.S. most of the time, you mind your own business and make your own decision. If people want to give you advice or consult your opinion, they ask you directly or rather directly. Here, people don’t speak that way. They suggest things and you better figure it out. This is especially true among seniors. And also, in the U.S., I was with peers most of the time. Every single idea is counted rather equal. You give and take ideas according to their internal value or logic. Here, I live with a family of three generations. So, who is speaking rather than what is spoken is more important. My response is also depended on whom I am speaking to. Another thing is, my family and even my relatives are not very literate. Besides switching from English to Cantonese, I have to change the language and terminology to communicate with them. It is quite challenging to go back and forth. In short, I have a culture shock here.

szinamondta 6/04/2004 11:26:00 PM

0 comments

. . .

Mennyire kaka erzes tudni, hogy van egy baratsag, ami lehetett volna sokkal tobb is. Az elmult hetekben ugy tunhetett, hogy Nikk nem fontos egyaltalan, pedig dehogynem. Az a szar, hogy tudom, en is jelentek neki sokat, es o is fontos, es nincs nala onzetlenebb es pozitivabb ember a vilagon, de valahogy nem tudtunk atlepni a korlatokon es kimutatni, hogy mi is van. De azt hiszem, igy legalabb mindig witch maradhatok neki. Azert az, amikor ilyet ir, elegge felkavar.

thats funny that youre back at trinity. oh life can have such a funny sense of humor, huh witch? cant wait to see your new witchpiercing. sounds awesome. and scary. and sexy.

Mindegy, azt hiszem, nagy vagyok a kihagyott pillanatokban. Legalabb elmondhatom, hogy volt egy teljes mertekben platoi szerelmem. (Ez az eredmenye az allando tulgondolkozasnak.)

Gyonyoru ido van Belmontban - itt vagyok Freemaneknel, Dennel megneztuk, hol elt Henry David Thoreau ket evig. Egy onmaga eszkabalta kis kalyibaban. Nem is ez volt a lenyeg, hanem a seta a Walden Pond korul. Csodas. Viszont valami oknal fogva idorol idore visszakanyarodtak a gondolataim Magyarorszag fele. Hogy vajon mi lesz a balatoni nyaralonkkal, hogy hianyzik a Duna, hogy vajon hol fogok lakni, ha hazamegyek. Es fokent, mit fogok csinalni. Amellett, hogy lobbizok egy ELTE-s hip hop kurzusert. Sweet.

szinamondta 6/04/2004 11:13:00 PM

0 comments

. . .

A tegnapi delutan megint jo peldaja volt a New England-i idojarasnak: mikor Kellyvel elindultunk a parkba, meg csak szurke volt az eg, mire odaertunk, ugy zuhogott az eso, hogy ki sem szalltunk a kocsibol. Ot perc mulva, mire Meghant is felvettuk, meg mar ujra kek volt az eg. Ugyhogy vissza az Elizabeth Parkba, ahol vegigszagolgattuk az osszes nyiladozo rozsat. Csodas volt. Kozben meg a fiukrol beszelgettunk es azon rohogcseltunk, mennyire fontos nekik, hogy "cool"-nak tunjenek, ha tobb himnemu van a szinen. Es csak mi tudjuk, mennyire edesek tudnak lenni amugy. Hogy ha fiusak, akkor "yo"-nak szolitjak egymast es felveszik a hip hop akcentust. Ja, Khaiim mondta, az utcajukban van egy kiscsavo, aki kepes mondatokat osszeallitani kizarolag "yo"-bol. "Yo, I'ma go play with yo ball, yo?"

Tegnap este megneztem vegre a Malcolm X cimut, Denzel Washingtonnal a foszerepben. Spike Lee-t nagyon birom tovabbra is, de legszivesebben pofanvagtam volna mar, hogy az osszes parbeszed alatt ott usztatott valami bebop vagy swing zenet. Alig ertettem valamit, mert az ember motyogott, a zene meg uvoltott. Es mire vege lett a kabe harom oras filmnek, vissza akartam porgetni a konyvtari kazettat, de nem reagalt a video. Meg kikapcsolni sem lehetett. Ugyhogy ma reggel hozhattam vissza a kazetat videostol... Nagyon vicces volt.

Tegnap ejjel Den felhivott, hosszan beszelgettunk. Elmeselte, hogy reggel nagyon szar kedve volt, mert megint azon gondolkozott, hogy o semmiben sem kimagaslo es a muveszetben is csak kozepszeru. Fura, ez csomoszor elojon nala, annyia onkritikus - meg egy pont, amiben hasonloak vagyunk. Elmondtam neki, amit gondoltam ezekrol, hogy valszeg az a megoldas, ha igyekszunk a megadatott tehetseget a legjobban kihasznalni. Szo mi szo, azt mondja, mikor olyan rossz passzban volt, ram gondolt. I wanted to have my Mano beside me. Because you always make me feel a lot better about things. Olyan jo. Jaj, a multkor majdnem megzabaltam! Felvettem estere a barikas polomat, amit nagyon cukinak tartott. Kerdeztem, latja-e, mik vannak rajta. Yeah, they're sheeps. Micsoda, sheeps? Miert, kerdi, mi a sheep tobbesszama? Hat, mondom, sheep! Mire kaptam egy zavart shutupot, majd megigertettem vele, hogy vesz nekem. Sheeps.

szinamondta 6/03/2004 05:27:00 PM

0 comments

. . .

Szegény Albin órákon keresztül dolgozta fel a kábé öt kiló disznóhúst, amit Valentin, bolgár nyári-lakótársuk vételezett pár napja. Albin aggódott, hogy a visszafagyasztott füst?tt malachusi megromlik. Valentint különösebben nem izgatták az anyag különféle elkészítési módozatai, mivel éhes volt, bedobott négy szelet húst a süt?be tíz percre, és azonmód félnyersen befalta ?ket. Na, Albin gondolt egyet, a sunka felét megcsinálta rizses húsnak, másik felét megsütötte egyben. A rizsihúsból én is ettem, feladva húsnemev? elveimet - ezt mondjuk id?r?l id?re megszegem, pl szombaton is az Upper East Side-on. Elmentünk a bana-féle Moca nev? helyre, ami egy kis magyar étterem. Furcsa élmény volt, hajlott hátú 1930-as (?) nénikék szolgáltak fel, a kaja meglehet?sen autentikus, desszerttel és kávával kiegészítve. Nyamm, Den lecsót kapott, rizzsel - ami nem az igazi ugyan - de ízlett neki.

A húsra visszatérve - komolyan nem kéne enni. Az amerikai csirkék leginkább kivénhedett, mesterségesen megnövelt kebl? szegény párák, akik már nem képesek tojást prdukálni, ezért vágják le ?ket. Fujj. Mivel itt nem tiltott a génmanipuláció, használják is rendesen. El kéne olvasni a Fast Food Nationt, de legalábbis tessék megnézni a Supersize Me cím? dokumentumfilmet. A rendez? elhatározza, hogy egy hónapig elfogyaszt napi három McDonalds kaját, ezen kívül máshol nem ehet, sem ihat, annyit kell mozognia, mint egy átlag-amerikainak (ezért néha taxiba száll), és - blaaaa, ha megkérdezik, supersize adagot kér-e, igent kell mondania. Szerencsétlen ezt meg is sínyli gusztustalanul, és a végén olyan tünetei lesznek, mint egy hardkór alkoholistának. Szinte tönkremegy a mája teljesen. Nesze neked gyorskaja! Inkább maradok a magyarosnál, még ha kenyér kenyérrel is, meg tejfel mindenek felett. Mekidí szaksz.

szinamondta 6/02/2004 07:32:00 PM

0 comments

. . .

Ki gondolta volna, hogy az iskola vége után jóval én még itt fogok ücsörögni a Trinity géptermében. Én asszem nem. De mégis, olyan jó visszajönni. Tegnap földönalvás volt kickee-ék nyári szállásán, ami a kampusz legszélén van. Nagyon király (jaj, ezt Den is tudja már mondani), van saját konyhájuk meg fürd?szoba, kis otthonos. Szóval náluk aludtunk, mert úgy volt, Khaiim open mic-jára megy mindenki. Ami végül elmaradt - kb egy órén keresztül kocsikáztunk, hogy megtaláljuk a helyet Glastonburyben, mire kiderült, Khaiim még otthon van, mert lemaradt a fuvarjáról. Haha. Így jár az, akinek nincs kocsija.

Kemény volt a padló, de legalább össze tudtunk bújni. És annyira megzabálom, amikor ilyet mond, hogy jóéjt, Manó, meg mikor cipekedek, megkérdezi, hogy do you need help with that shit, sweetie? Egyik reggel mindketten kellemetlen álomból ébredtünk - én még nem is voltam magamnál, mikor átölel és azt mondja tök komoly hangon, I love you, Manó. Az aznapi els? kommunikáció. Egyik este megkérdezte, amin meg is lep?dtem, hogy mit kedvelek benne. What do you see in me? És elmondtam neki mind. Most vajon annak örüljek vagy bánkódjak fölötte, hogy ennyire könny? vele. Érdekli, amit gondolok, nyitott mindenre és annyira melegszív?. És csomószor gondoljuk ugyanazt, például, mikor viisszakérdeztem, ? miért bír, többek között azt mondta, I can be myself with you. És én ugyanezt érzem.

szinamondta 6/01/2004 08:45:00 PM

0 comments

. . .