2005/10/30
Csodálatos családi nap: győri állatkert (bármennyire is ellenzem az intézményt) október végi napsütésben, nagy hűvősséggel, majd uszodázás és fagyi, aztán sült gesztenye és fahéjas alma (a név kötelez), Finding Neverland.
Viszont D. nincs itt. Hiányzik. És távol álljon tőlem a tipizálás, de annyira tipikusan női az, amit csinálok: mosolyszünet esetén kétszer annyira szeretem.
szinamondta 10/30/2005 09:15:00 PM
. . .
Tegnap konfúznál voltunk előhalloween partin. Annyit nassoltam és ittam, hogy ma egész nap olyan furán voltam. Álmos, nagyhasú és melankolikus.
Aztán D. meglapogatta a hátamat, mint egy kisbabának, hogy tudjak böfizni. És sikerült. Egész tegnap este puszilgattam volna az arcát, olyan édes, amikor a magyarokkal haverkodik, meg amúgy is.
Rájöttem, hogy azért nem merem megvenni a repjegyet Amerikába, mert félek visszamenni. Olyan sokat álmodtam róla. És már nem az vagyok, aki ott voltam akkor. De a helyszínek ugyanazok lesznek, csak a kapcsolatok, a körülmények mások. Át kell élni, hogy valami elmúlt. Néha attól félek, hogy a pillanatok elvesznek. Albin, ha olvasod ezt, most küldök neked egy hajnali egy órai instankávé illatot, ami az ezer éve nem takarított common room-mikró szagával keveredik. És küldök még Josie szobájából kiszűrődő dallamfoszlányokat, a szobám előtti fenyőfa sziluettjét, a hóban meztelenül futkározó és ordítozó frickin' fratboyokat és a Cave-beli répaléből is egy kortyot. És kérlek, tervezd meg jól az idei Yankee Candle tripünket, de nem kell most is hajnali 4-kor felkelned, hogy felhívd a DoubleA-t, akkor a hatalmas hó ellenére is jönnek-e értünk. Viszont ha kimész a buszmegállóig, öltözz fel kérlek jól, mert tudod, a hartfordi mínuszok lefagyasztják könnyen a combodról a szőrt. Word.
Majdnem elfelejtettem, ahogy a provincetowni lakótársam a vállát rángatta. Ez volt az egyik sajátságos jele, meg a "fist", az ököl. De jó, eszembe jutott! Ahogy felemelte a kezét ökölbe szorítva, játékosan nyomatékosítva a haragját, ha mondjuk Dorothy megint elvesztette az eszét, és mi kidumáltuk a szobánkban. Talán jobb is, ha most nem tudok elmenni a Cape-re. Egy egész nyaramat látnám a hóban.
szinamondta 10/30/2005 12:19:00 AM
. . .
2005/10/28
Most olvastam: honnan tudod, ha Michael Jackson meseföldjén, Neverlanden beesteledett?
A nagy kéz megsimogatja a kicsit.
szinamondta 10/28/2005 12:49:00 AM
. . .
2005/10/26
Rosa Parks ötven évvel ezelőtt nem adta át a helyét a buszon, amikor egy fehér férfi ezt követelte tőle. Akkor még fogalma sem lehetett róla, hogy az egyik első emberjogi harcossá válik, olyanok előtt kikövezve az utat, mint Dr. King. Csak ő túlélte és kitüntetést is kapott - bár Magyarországon alig valaki tud a személyéről. Hétfő este meghalt. Az egyik legnagyobb, o-val kezdődő magyar portál meg sem említi.
szinamondta 10/26/2005 10:23:00 PM
. . .
2005/10/23
Az őszben az a jó, hogy van isteni finom sütőtök meg gesztenye. Viszont nagyon le kéne állnom az újonnan rámjött zabálással. (Zárójel: új munkatársam szerint enyhe testképzavarral rendelkezem. Hiába, magamnak vékonyan jövök be, ahh, nyári gyümölcskúrák.)
Annyira gyorsan telik az idő: egy hete költöztünk be saját albérletünkbe. Aranyos, és kedvelem a reggeli napfényt, ahogy az udvaron át a szemközti házakra esik. Főzünk is néha, pl. burritót, amivel a hétvégén családomat is elkápráztattuk.
D.nek egy hónapja folyamatosan furcsa álmai vannak. Olyan, mintha a legkomolyabb fantasztikus filmeket nézné. Most pl. Japánról álmodott, ahol arról faggatták, miért megy el. Mire ő azt mondta, azért, mert E.vel leszek.
Édes. Annyira alkalmazkodik, és cuki, amikor magyarul mond valamit. Ugyanakkor megriaszt, hogy neki itt csak én vagyok. Persze munkája van már és eléggé elfoglalt, de saját barátai egyáltalán.
ha felnyúlok
leakasztok mondjuk
egy-kettőt? nem,
nem japán nőt
hanem mondjuk
gördeszkást vagy
pár graf-embert aki
még angolul is beszél
szinamondta 10/23/2005 11:43:00 PM
. . .
2005/10/18
"The other day, I went to Tokyo alone.
I met my friends from when I was a college student.
We went to Kujukurihama to eat baked clams and raw sardine.
It was very fresh and delicious.
There was a very long and beautiful beach.
We had a good time chatting drinking eating laughing.
I was single for 5 days."
Imádom az ötvenéves japán barátnőim humorát.
szinamondta 10/18/2005 02:17:00 PM
. . .
2005/10/17
Ha jót akarsz magadnak: megszerzed a legfrissebb hottest stuffot, az Egér és a Maszk együtt.
DANGERDOOM!!!
Ma voltunk jógázni, szegény D. csendben hallgatta, amíg a tanár instrukciói és a bonyolult feladatok során mindenki szépen megbékélt magával. Bevallom, nekem most nagyon kellett ez, belső megnyugvás és energia-felszabadító gyakorlatok. Olyannyira, hogy egyszer majdnem felbuktam keményen, egy újonnan tanult asanából feljövet. Megbotorkáltam kicsit, és utána a feltörő energiák majdnem egy röhögést is felszínre hoztak, de elnyomtam az öcsit.
Itthon vagyunk. Van routerünk. Amit D. úgy ejt, hogy ráudör.
n to the y to the c, nyc
i still wanna go to new york city
de most itt van az otthonunk
szinamondta 10/17/2005 10:24:00 PM
. . .
2005/10/16
Ilyen kibaszott hosszúra költözködés szerintem még nem sikerült. Kezdjük azzal, hogy már október elsején mentünk volna, de az ismerősöm, akinek a kérója kell nekünk, csak pár hét múlva költözik ki Londonba. Ígyhát vártunk október 16-ig.
Csakhogy: az utolsó hetük nagyon rohanós volt, még össze sem pakoltak, így hiába keltem fel én reggel nyolckor, hogy összeszedjem a mostani albérletben a cuccokat és kitakarítsak, úgymond felesleges volt, mert most fél négy van, de még mindig nem vagyunk ott. Pakolás közben (ami amúgy is késett), karamboloztak főbérlőink, ezért minden csúszik. Arra persze nem is számíthatunk, hogy a lakás rendben lesz nekünk otthagyva, tehát a mikrótól a kávéfőzőn át a hűtőig moshatunk mindent, mire estére végre beköltözhetünk. A mai színház asszem elmarad.
És itthagyok újra egy helyet. Ami az enyém volt, minden szabadsággal, önállósággal és némi egyedülléttel együtt.
The world is happening out there. I'm looking at the strange within.
szinamondta 10/16/2005 04:25:00 PM
. . .
2005/10/11
A vasárnap tényleg nagyszerű volt. Fel Visegrádra, majd esztergomi sütkérezés és séta, aztán vacsi Párkányban.
Akkor mi nem jó? Rossz a kedvem és esténként nyomja valami a mellkasomat.
Nehéz elszakadnom attól, hogy én magam vagyok egy személyben az én, most pedig mindent ketten csinálunk. Sil azt mondta, ő nem tudna együtt élni valakivel most még. Néha attól tartok, hogy én sem.
szinamondta 10/11/2005 10:17:00 AM
. . .
2005/10/08
Tudom, hogy rémes vagyok és ezer éve nem írtam, de legyen elég pár szó arról, hogy milyen volt az elmúlt két hetem:
- D. megérkezett, és édes, és tanulnom az együttélést. Arra várunk már nagyon, hogy átköltözzünk szinglilakból a saját kis albérletünkbe. Még egy hét.
- az alapítvány által szervezett Feldmár-előadás olyan sikeres volt, hogy nyugtatóra lett volna szükségem utána, kivéve, hogy soha nem szednék. Jól jellemzi az egészet, hogy a BME épületébe szervezett biztonsági őrünk kijelentette, hogy egy felkapott mulatóhelyen ezerszer könnyebb dolga van, mint a pszichológusunk által tartott előadáson. Kétszer ötszáz jegy elővételben elfogyott, a helyszíni is mind, és az állóhelyek árusítása után vagy ötven embert haza kellett küldenünk. És mindenki azt kiabálta, "ő Brian, és ez az ő töke!". Komolyan nem értem, hogy hogyan válik valaki messiássá, de hogy Feldmár az, az biztos. Az előadások anyagát állítólag már keringetik a neten. Those fuckers.
- sok cikket írtam, amelyek közül az egyik címlapos lett. Ajvé.
Amúgy jól vagyok, csak néha rámjön, hogy hiányzik az egyedüllét. Nagyon is megszoktam, hogy azt csinálok, akkor és úgy, ahogy akarok. Nehéz most mindig igazodni. Pedig látom, hogy ő még többet és sokkal könnyebben igazodik hozzám. Hmm... Gyakorolnom kell nekem még ezt.
szinamondta 10/08/2005 11:53:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
