2006/01/29
Körbeértük a Parlamentet. És bekerült egy petíció is a GMO-élelmiszerek magyarországi terjesztése ellen. Vajon lesz hatása?
Amellett nem értem, hogyan történhetnek ilyen rasszista dolgok még mindig, itthon.
És ami engem illet: kiderült, hogy három hétig megrepedt karral rohangásztam. Nem csoda, hogy fájt. D. továbbra is édes, néha azt hiszem, túlságosan is. Csak a tél szűnne már, kevesebb lenne a nyűg. Klar.
szinamondta 1/29/2006 01:01:00 PM
. . .
2006/01/27
Nem szeretnék olyan szóját, kukoricát vagy tojást enni, amelyben ezektől távol álló növények, neadjisten állatok génjei lennének fellelhetők. Ezért megfogom a kezed, és elmegyünk az ÉLŐLÁNCRA a Parlament körül, szombaton 11-kor. Lehetetlen, hogy a génkezelt kaja bárkinek is jót tenne (lásd Amerika). Olvass, gyere.
szinamondta 1/27/2006 09:26:00 AM
. . .
2006/01/19
Mikor mások olyasmit mesélnek nekem, hogy mekkora önző és igazságtalan fráter a pasijuk, megerősödik bennem két dolog. Az egyik: a nőknek nem szabadna ennyi apró szemétséget (vagy figyelmetlenséget) elviselni. A másik, hogy milyen jó nekem miatta.
Beszélgetünk. Folyton. Türelmes, még ha hisztizem is. Bókol, hagyom. És dícsérnem őt nekem is jólesik. Nem esik nehezünkre a másikért tenni valamit, mi több, ezt még élvezzük is (legtöbbször).
Ma ment először társaságba nélkülem, mert nekem annyi a dolgom és fáradt vagyok. Alig várom a tavaszt, jöjjön a napsütés és töltsön fel energiával vegyes vitaminnal, és járhassak megint végre a bringámmal.
Megnéztük a Vállalat című filmet, elkeserített. Mit lehet tenni a világban, amikor semmit sem lehet tenni? A nagy cégek megölik a környezetet meg a jogokat azért, hogy szemérmetlen profitot termeljenek. De arra jutottunk, hogy az egyéni cselekedet mégis számít: próbálj nem olyan helyen vásárolni, ami köztudottan kizsigereli a munkásokat és a természetet. Például a Nike, a Gap vagy persze a Mekdó néhány a leggonoszabb vállalatok közül. És gyűjtsd külön a szemetet! Meg főleg: vásárolj olyan terméket, ami visszaváltható!
szinamondta 1/19/2006 11:04:00 PM
. . .
2006/01/16
A hazatérés nem volt ugyan egyszerű (airfrance-ék elkeverték a csomagjainkat), de a munkába való visszaállás még kevésbé az. Miért van, hogy folyamatosan megkérdőjelezem, hogy azt akarom-e csinálni, amit csinálok? És leginkább: miért tudja elcseszni a kedvemet ennyire egy Japánból jött, ismeretlen feladójú levél? (Meg csomó minden más, ami arra emlékeztet.)
Hatékony recept rendel a régi sebhelyek eltüntetésére és az újonnan keletkező viszketeség leküzdésére!
szinamondta 1/16/2006 05:46:00 PM
. . .
2006/01/10
Az elmúlt két hét inkább egy egész hónapnak tűnik. Csináltam csomó mindent, többek között megtapasztaltam újra a fogyasztói kultúrát, mind termékek, ruhanemű, mind ételek terén. Ma abban fáradtam ki, hogy kábé 3 órán keresztül vándoroltam végig ruhafogasok és konténerek között. És végül nem próbáltam fel semmit.
Holnap indulunk haza. Lehet, hogy egy kicsit hiányozni fog, főleg a semmittevés. De jó lesz otthon. Jó lesz lefogyni is.
Úgy érzem, ki van mosva az agyam. Pedig írnom kellene a snowboardozásról New Hampshire-ben, arról, hogy milyen kis szemét hisztérika voltam (nem vettem figyelembe a testem ellenkezését, és be akartam bizonyítani, hogy ez nekem simán megy). Majdnem sikerült eltörnöm a bal karomat, és gondolom, elvennem D. kedvét magamtól. És igazából Brooklynról is akartam írni, meg New York egyéniségéről. Ki hinné, hogy az összeférhetetlenség (neoklasszikus templom, lapos büféépület és üveg-toronyház egymás mellett) ilyen harmoniát adhat...
Az lenne a legjobb, ha tavasz lenne, és hazaérve végigbringázhatnék a rakparton, hogy a gondolataim a helyükre simuljanak.
szinamondta 1/10/2006 02:57:00 AM
. . .
2006/01/09
Nem látom egy napig, és hiányzik D. Asszem, részben ezért is jöttem vissza NYC-ből fél nappal hamarabb. Meg azért, hogy elkerüljem az utazások miatti teljes kimerülést.
Egyedül sétálni a Broadway-n, márciusnak tűnő januári napsütésben, és visszamosolyogni az utcai, fekete árusra, aki utánam kiabája, hogy maradjak ilyen, egyértelműnek érezni a várost és találkozni két éve nem látott barátokkal. Minden olyan, mint régen. Tudnék itt élni?
Hiányozna a Duna illata hajnalban. De hiányozna New York is, ha végleg kihagynám.
szinamondta 1/09/2006 05:50:00 AM
. . .
2006/01/04
Huhh. Túl vagyunk az összes családi összejövetelen, aminek a végére már azt hittem, a mosolyt meszelőlapáttal sem lehet majd lekaparni az orcámról. A szilveszteri bulin tulképp azt csináltam, amit két éve P-townban: ügyeltem arra, hogy a vendégek ki legyenek szolgálva, ne legyen üres mogyoróstálka és banánhéj az asztalon, és ne ácsorogjanak emberek egyedül a sarokban. Igaz, hogy 80 %-ukat nem ismertem, de csevegni így is lehet. Csak nagyon fárasztó.
D. nővérének az esküvőjén nekem volt az egyik legszebb ruhám. Még sosem volt igazi estélyim, ezt kimondottan az alkalomra vettem, és még hozzáillő cipellőt is. El voltak ájulva tőle. Az esküvő szép volt, teljesen egyéni, amiben a menyasszony és a vőlegény akadálypályán is keresztül kellett, hogy menjen. Az első (nem általunk tervezett) az volt, hogy kétszer is megszólalt a tűzriasztó, és a násznépnek mínusz 5 fokban el kellett hagynia a termet. De aztán minden jól ment, a testvérek akadályai mindenkinek tetszettek, és miután a közösen kivágott szíven átlépett az újdonsült pár, Josh szétdobbantotta a poharat. Később kiderült, hogy ez a zsidó tradíció azokért van, akik nem lehetnek jelen a szertartáson. Multikulturális esküvő volt.
Ki is fáradtunk benne. Holnap New Hampshire-be utazunk, D. megpróbálja bemutatni nekem a snowboard alapjait. Még szerencse, hogy párnás a fenekem. Félek, hogy nem fogom viszontlátni pár barátomat, az Őrült Professzort például, mert nem mozgatják fülük botját. De aki igazán számít, már volt velem.
szinamondta 1/04/2006 12:12:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
