Gyors fejszámolás után kijön, hogy már csak négy kell a harmincig. Azon gondolkoztam, hogy papírra kéne vetni, mi mindent szeretnék még addig csinálni. Vagy egy órán keresztül nézegettem most mindenféle állásokat az idealist.org-on, mert ugye az van bennem, menni kell, amíg még lehet.

A szülinapom pénteken volt. Előtte nem gondoltam rá sokat, meg aznap sem, Dannel elmentünk vacsorázni nagyon finomat az Angyalok Konyhájába (régi Wabisabi). Szépen felöltöztem, neccharisnyába meg csizmanadrágba. Ő olyan volt, mint egy dzsentlmen, levette a kabátomat és nagyon kihúzta magát. Finom volt az étel, de - bár az étlap szerint csökkentett adagok - olyan sok, hogy nem tudtuk megenni. Kicsit sokat kellett várni, főleg a számlára, és ekkor már nagyon gyanúsan türelmetlenkedni kezdett. Azt mondta, ne menjünk most sörözni, mert inkább legyünk kettesben otthon. Valójában már egész héten sejtettem, hogy szervezkedik valamit, mivel Barkával csetelt folyamatosan, és a húgommal is konspirált. Mikor hazaértünk, előreengedett. Sötét volt, de mégsem, és díszszalagok fogadtak az előszobában, színes lufik társaságában. És ott gubbasztott az ágyunkon vagy tizenöt ember. Örültem nekik! A leginkább a gondolat számít, hogy megszervezte, -ték nekem. Még sosem volt ilyenem.

Köszi mindenkinek, aki eljött.

És most ünnepélyesen: azt hiszem, abbahagyom a szinamondot. A kisdobosnak igaza volt, hogy két éve még "kifejezetten érdekeseket" írtam. Mostanra viszont megöregedtem, kifújtam, bepállottam, elmordultam, megsavanyodtam, elszótlanodtam, nincsen már bennem egy csepp fahéj vagy holdfény sem.

Minden jót.

szinamondta 3/12/2006 10:24:00 PM

7 comments

. . .

Elnézést kérek, el volt cseszve a kommentálási lehetőség. De most már lehet rendesen, kéretik is megtenni. :) Visszamenőleg pedig látjátok a régi hozzászólásaitokat. Köszi.

Tegnap volt az első spanyolórám. Most kilenc hétig alig győzök majd magolni. De jó lesz. Viszont ezzel feladtam az írogatást egy időre, ami evidens, mert nem kaptam elég visszajelzést. De mit is akarok, nem küldözgettem dolgokat húszmillió helyre, sőt nem is írtam elég küldözgetnivalót. Talán egyszer. Szép telet mindenkinek!

szinamondta 3/07/2006 09:43:00 AM

0 comments

. . .

Reggel megálltam az arcomat melegíteni pár percre a Bakáts téren. A hátam mögött az a női klinika. Kijött egy középosztálybeli, fehér házaspár, a pasi rögtön telefonálni, a nő pedig cigarettázni kezdett. Akkora volt a hasa, hogy tipegve járt, mint egy túlzabált galamb. Vagy hogyismondjam: más megvilágításból, az állapotos nők amolyan óvatos, tojásralépő lépteit lépte. És azon igyekezett, hogy a parkolóig vezető mintegy ötven méteren elszíjjon egy cigarettát.

Ilyeneken felhúzom magam. Értetlenkedem. És azt mondom, "de miért?". Amit D. tökéletes kiejtéssel mond egyébként. Szerinte ez jellemez engem.

a téren a nap majdnem
belekap a télen a szél
a hajamba ha a sapka
nem volna arcomba húzva
csak nézek, számon a hitet
lenség ahhja sóhajlik ki
amíg elhalad mellettem
a kismama ki ezt a szót
talán meg nem érdemli
de ki vagyok én hogy
ítéljem meg kérdőjelezzem-
fel,kiáltó.jelezni lehet?

szinamondta 3/03/2006 07:41:00 PM

3 comments

. . .

Na jól bekrepáltam. Itthon nyomom az ágyat, de napközben azért menni kell dolgozni. Valszeg azért történt így, mert a hétvégén nem pihentem eleget: dolgoztam, utánanéztem, interjúztam a kis dobossal. Nagyon jó volt megint beleásni magam valamibe, ami igazán érdekel. Jelen esetben abba, hogy hogyan hagyta magára a szövetségi katasztrófavédelem a New Orleans-iakat, és mennyire katasztrofális ott még mindig a helyzet. El lehet olvasni az e heti Mancsban.

És hétfőtől spanyolozok. Végre újra tanulás, izgi. Az agyamat valami másra is fogom használni talán, mint a bevett agytekervényforgatásra a munka során. Viszont a napnál is világosabb: nincs ihletem írni most, abbahagyom.

szinamondta 3/02/2006 08:58:00 PM

3 comments

. . .