Néha úgy érzem, folyamatosan gondolkodom. Olyanokat is komolyan veszek, mint Az ördög Pradát visel, és elszáll az agyam, mikor a hősnő hirtelen kijelenti, hogy már négyes méretet hord (a korábbi hatos helyett). Egyre érzékenyebb vagyok a szociális témákra, idegesít, ha úgy érzem, hogy valaminek káros a tömegekre gyakorolt hatása. Megkérdőjelezhetetlen, hogy Meryl Streep fantasztikus színésznő, de a film maga klisék tömkelege, és legitimizálja a divathiénaségot és az elvek (időleges) meghazudtolását.

Anyway, elmentünk a Tranzit fesztiválra is, ahol bringák halma fogadott az Erzsébet téren, egykerekű is volt a kortárs szoborhoz (?) láncolva. És ki az, akit legelsőnek megpillantok? Hát a pasi. Nem vett észre, és talán nem is fog soha, de azért aztán keresgéltem - hogy a múltkorinál kicsit józanabb szemmel is megnézhessem. De nem találtam.

Tengap Sugival beszereztük a halloween-i kellékünk nagy részét, már csak meg kell varrni. Ma pedig D-vel elnéztünk a Corvin közbe, ahol kirázott a hideg attól, ahogy gyerekek játszanak az '56-os tankokkal. Szerintem attól, hogy ezek köztéren állnak és lehet velük fotózni és filmet csinálni, senki nem fogja jobban magának érezni az ünnepet (optimistán felteszem, hogy ez volt a cél). A nemzeti színű, többszázméteres szalagot is megnéztük, de az alkotások fele középszar.

Dolgozom egy cikken. És a fejemben azon, hogy ez legyen a főállású munkám. Végre azzal foglalkozzak, amit tanultam és ami érdekel. És amit Sári szerint még jól is csinálok. Az írás.

Viszont kaptam egy választ a Kortárstól. "Szimpatikus, ahogy ír, de hordozza a
hosszúvers forma alapvető problémáját (hogy lehet a feszültséget az
utolsó sorig fenntartani, hogy ne fulladjon üresjáratokba). Számomra
egyértelműen meggyőző szöveget nem találtam köztük, bár ismétlem,
alapvetően tetszettek. Remélem, máshol szívesebben fogadják őket, mint
a nagyon kritikus Kortárs vers-szerkesztő."
Ettől még nem fogok átállni a kétsorosokra...

szinamondta 10/23/2006 03:16:00 AM

2 comments

. . .

its impossible to hide from a witch anyhow. yeah i miss those days too. so much fun. im so glad you took that class. my life was many times better becaues of it.
yeah its funny e. im real happy too. but never quite content. might just be my nature. probably never content. but i think my ideal situation is close to yours. rich guy who takes me around sounds pretty good. maybe we can share him.

hows your mom and dad and sister? tell them all i said hi. and hope to see them again soon. and that they are all always welcome in new york. montenegro sounds amazing. hopefully my rich guy will take me there one day. and when are you oging to visit s.? send her some hugs and kisses. d. too. and an extra special batch to yourself.

you gonna be back in us anytime soon? whats your plans after italy?

much love

nicky sunshine

szinamondta 10/17/2006 09:40:00 AM

0 comments

. . .

A legfurább színházi esten voltunk tegnap. A Nemzeti Táncszínházban adott elő Réti Anna, aki olyan volt, mint egy kis svábbogár, aztán mint egy imádkozósáska, aztán mint egy rovarevő növény, minden egyes porcikáját külön mozgatva vívódott magával. Eléggé tetszett, de több feszültséget vártam. Viszont: a mögöttünk ülő sorban ült egy külföldi, középkorú pár, akik olyan hangosan zabáltak az előadás alatt, hogy csak úgy harsogott. De ez még semmi, a vége felé, a nagy csöndben egyszercsak felcsendül a "shake it up baby, twist and shout" vagy egyéb hasonló, amit a pasi FÜLHALLGATÓN keresztül hallgatott. Szemmel láthatóan rohadtul unta az egészet, inkább walkmanezett, és amikor többen hátrafordultak, tüntetően majdnem elkezdett tapsolni.

Ilyenek is vannak.

Közben meg arra lenne jó rájönni, hogy mi a biológiai magyarázata annak, hogy menstruáció közben az ember egész alsó végtagja (azaz lába) húz és görcsöl. Valaki?

szinamondta 10/13/2006 03:03:00 PM

2 comments

. . .

Sütött a nap, mikor visszaértem Győrből Budapestre. Felugrottam a lakásba, és egy új növény fogadott: D. később meg is kérdezte, mit szólok az új gyerekünk érkezéséhez. Cuki! Bepakoltam a finom anyakajákat a hűtőbe, és Az eltűnt idő nyomában első kötetét meg egy füzetet hónom alá csapva lebringáztam a térre. Már várom, hogy kinyisson szemben a kávézó, mert akkor az lesz a lokál kedvencünk (talán). Most még csak lokál virágosunk van, rögtön a ház alatt. Amikor arra tekerek, bekiáltok, hogy jónapot, és a bolt elé kitett sárga és zöld és citromszínű tökök szervusznak vissza lomhán. Az őszi fényben ők is felismernek engem, mint szomszédot.

Aztán olvastam egy órán keresztül, majd átbringáztam a castróhoz egy hagymalevesre. Amíg nic meg nem érkezett, próbáltam írni pár sort. Na jó, elfogadhatóra sikerült két bekezdés is, nem fogom kidobni őket. Aztán beszélgettünk egy jó darabon arról, hogy miért is nem akar mégsem elmenni ehhez a HR-céghez dolgozni. Kíváncsi vagyok, végül mi jön neki össze, mert azt többször is hangsúlyozta, hogy a pénz meg kell neki.

Sétáltam egy kicsit az új parkban az Erzsébet tér mellett (mi a neve?), aztán benéztem pár boltba a Király utcában, karácsonyi ajándékokra lesdelve. Még nem vettem semmit, de roppant jó kis ötleteim vannak (csak kevés). Aztán hazajöttem, elolvastam a híreket, meg írtam néhány, hónapokkal ezelőtt betervezett emailt Connecticutba és környékére. Nem felejtem őket.

Biztos hosszú lesz az éjszaka, mert utána kellene olvasnom a buddhista teliholdkultusznak, hiszen egy teljes fejezetet érint. Édes teher.

(Kedves olvasók, szina napi fantáziarovatát olvastátok. Ezután rendszeresen jelentkezünk.)

szinamondta 10/09/2006 06:22:00 PM

1 comments

. . .

Tegnap eléggé rámtört a rosszkedv. Az alapítvány önkéntesével kellett tárgyalnom, de valahogy mindig azon kapom magam, mikor vele vagyok, hogy egy idő után csak meggyőződés nélkül bólogatok és leírom ugyan az ötleteket, de nem hiszek a megvalósításukban.

Mást akarok csinálni. Valami teljesen mást, de annyi belső ellentmondás van, hogy nehéz kitalálnom, mi tenne boldoggá. Az utazás biztosan. De hogy lehet azt elérni? És néha azt gondolom, hogy az írás is, csak azt hiszem, be kell valljam, hogy nem vagyok jó író. Egyszerűen nem is írok, ha meg véletlenül igen, az meg nem ér semmit. Középszerű.

Minden pillanatban mást gondolok arról, hogy el tudnék-e menni Sri Lankára önkéntesnek. Az egyikben úgy érzem, ez a megfelelő alkalom és kihagyhatatlan, a másikban meg azt, hogy nem követhetem el ugyanazt a hibát, mint másfél évvel ezelőtt a Tőzsdén. Épp most indítjuk be a szellemi műhelyt, nem hagyhatom őket csak úgy ott ukkmukkfukk.

szinamondta 10/05/2006 10:22:00 AM

1 comments

. . .

Az utóbbi hétben megint voltak történések. A munkáról nem is írok, csak annyit egyelőre, hogy elmehetnék messzi földre önkéntesnek, elég hamar. De amit tudok, az nyaralás, megvettük a repjegyeket, hogy meglátogassuk Silviát Olaszországban. Jellemzően először nekem nem sikerült megvenni az olcsó jegyet, úgyhogy miután D.-nek megvolt, két hétre rá megvettem a drágábbat... Loser.

Aztán a múlt szerdán egy újabb féltékeny napom után (röviden: előző este D. flörtjének a búcsúbuliján vártam, hogy menjünk már haza, mint egy balfasz. Lehet, hogy túlparáztam.) elmentem bulizni nélküle. És ami miatt igazán nagyon jól éreztem magam az, hogy felszabadultam, mert jó volt a zene (Irie Maffia), az emberek, otthon éreztem magam a helyen és a bőrömben egyaránt. Na nem lesz majd így a télen, kisfóka. :) Szóval minden pasi velem akart táncolni - na jó, nem, de legalább három. Az egyik, egy 47 éves feka meg is kérte volna a kezemet, de kicsit flegma voltam vele a többiekhez képest. Egy magyar fiúval, akiről kiderült, hogy másfél hete szakított, nagyon nagyot rockiztam. Bár néha túl mélyre hajlított le, elég jól vezetett. És beszélgettem Kristóffal is, aki egy elég magabiztos DJ, de ha velem beszélget, elkezd dadogni. Hihi.

Aztán olyasmi történt, amin másnap eléggé paráztam, de valahogy mégis meg kellett történnie. Kicsit úgy néz ki, mintha bosszút akartam volna állni, felületesen nézve egyébként igen. Amellett, hogy bulizzak a kedvemre, csak azt akartam, hogy érezze, megtörténhet ilyesmi erről az oldalról is... Szóval táncoltam valakivel, aki nagyon arra emlékeztetett, amikor New Havenben összesimulva toltuk Dave-vel meg Luisszal, azzal a küldönbséggel, hogy tudtam, velük nem akarok semmit. Barátok. De ezzel a pasival meg. Szemétség, hogy erről írok és közben azon parázok, hogy D. hogyan ölel meg valakit búcsúzóul. Pedig engem is, és még azt is, hogy i feel comfortable with you.

Olyan jól lehet keverni a szart. Vagyis nem: olyan jól esik néha, ha nem tagadod meg magad. Vagy le magad előtt a vágyakat. Persze elmondtam az édesnek. És nem mutatja, hogy emésztené magát rajta. Bárcsak lennék jobb.

szinamondta 10/02/2006 11:12:00 PM

2 comments

. . .