Három napon át sátraztunk a Balaton mentén, reggel fél hétkor keltünk, hogy kerékpárra szálljunk és tekerjünk egy-két órát, majd boltban bevásároljuk a reggelit és zacskóból nyomjuk az arcunkba a kakaót, rágcsáljunk hozzá sajtos kiflit és tetézzük be egy kis rétessel. Majd tekerés tovább, hol új aszfaltos bringaúton, hol a falvak közepén, ahol az ember belegondolhat, milyen is lenne pár hónapig/évig ilyen helyen lakni és csak a konyhakertre meg az olvasásra koncentrálni a tiszta levegőn.

Aztán mikor új kempingbe értünk, felállítottuk a sátrat, lementünk a partra és pihentünk. És gyümölcsöt ettünk, meg lángost feleztünk, meg ittunk fröccsöket és sok-sok halat ettünk, hogy legyen energia.

És hazatérve szívbe markoló látvány fogadott, mert a konyhában ott feküdt felfelé meredő ollóval a kis Lucifer. Valahogyan kimászott az akváriumból, talán túl meleg volt neki, vagy új kagylót akart keresni, pedig bent is volt neki másik, csak azt nem kedvelte. És kimászott teljesen a házából, amit meg sem találtunk! És elpusztult...

Annyira sajnálom. Kisállatkának rossz gazdája voltam.

szinamondta 7/30/2007 09:36:00 PM

1 comments

. . .

Megnyitom a csapot, és kb. öt percen keresztül forró víz folyik.

Megint eltelt egy haszontalan nap, egy haszontalan hét.

Szar a stílusom a munkából írt cikkekben. Semmi humor, semmi íz, csak a tömörség és arra való figyelés, hogy legalább egy minimális számú ember elolvassa.

Viszont közben megtudtam, hogy Nigériában van egy boszorkány, aki arany repülőgéppel utazott Angliába, majd kiderült, hogy fán lévő kunyhóban él. És: a járműve egy seprű!

szinamondta 7/20/2007 06:44:00 PM

0 comments

. . .

I am such a whore.

szinamondta 7/13/2007 11:40:00 AM

1 comments

. . .

Mivel egész nap a monitor előtt ülök és cikkeket fabrikálok, szegény blogom eléggé megsínyli. Pedig volna mit mondani.

Például, hogy megőrültek a madarak. Csomó galambot látok az út mentén, és ma valami rigó suhant át előttem, hogy majdnem érte az elülső kerekemet.

Meg, hogy az egyetlen önkéntes, aki kiment Gambiába, két hét után hazajött. Még nem találkoztam vele, de majd jól kiolvasom a blogját, meg remélhetőleg találkozunk is. Szeretném megérteni.

A munkahelyemen van egy lány, aki terhes eléggé. És azt hiszem, cigiszüneteket tart.

És D.-nek megszületett a második unokaöccse, Abram Cyrus Freeman Goldstein. Kis cuki, kár, hogy lemaradunk legalább az első fél évéről.

Viszont túrákat tervezünk, de ez a working life annyira sűrű, hogy még az emailjeimet sem tudom olvasni. Úgyhogy minden csúszik kicsit.

Most elcsúszok a Margitszigetre, mert egy divatbemutatót kell megnéznem szolgálatból. Agyő, te unalomblog.

szinamondta 7/12/2007 08:58:00 PM

0 comments

. . .

Ha nem lennék hullafáradt, írnék arról, hogy milyen lenyűgöző, örömteli, szexi, vibráló, megtáncoltató, színpadtól nézőtérig energiahidat teremtő koncertet adott a Legendary Roots Crew.

De mivel holnap reggel 8-ra megyek dolgozni, most ismét középszerűségbe süppedek, és csak magamban sírok azon, hogy ez a pillanat is elmúlt, amikor láttam, hogy Black Thought hogyan táncol a tubás fiúval (Tuba Gooding Jr., haha) motown-szerűen lengedezve, hogyan nevetgél magában morózus imidzse ellenére, hogyan rogy térdre Captain Kirk, miután csaknem szájjal tépte a gitárt (respect Hendrix) és hogyan spannolják mindannyian a közönséget a három újrás J. Brown számmal hajnali kettőig.

Úristen, ezek a hangszálak, ezek a táncmozdulatok, amik a vállból erednek és a lábban végződnek, és az ember minden ösztönére hatnak. Nem is mondom tovább. Többezer magyar mosolygott megállíthatatlanul két órán keresztük. Majd Black Thought (de szép valódi név a Tariq) azt mondta, "a Roots vagyunk Philadelphiaból". Magyarul.

Szerelmes vagyok ebbe a show-ba. A koncert utáni reggel pedig ezzel a dallal a fejemben ébredtem.



let it spin. a long time

szinamondta 7/05/2007 11:18:00 PM

0 comments

. . .