Tegnap elköltöttem egy sárgalázoltás árát egy csoda romantikus melltartóra és kettőt-az-egyért bugyira. Vagy egy órán keresztül álltam a tükör előtt és nézegettem a 4-5 lehetőséget. Persze az előadólány tanácsát is kikértem, hogy melyik melltartó áll jobban, és meglepő módon nemhogy tuskó lett volna, hanem türelmesen ajánlott még párat és hozzáillő bugyit is.
A bolti tükörben - olyan bugyiban és melltartóban, amilyenem sosem volt, de mindig is akartam (romlottan romantikus, rózsaszín, picit habos, fáradt virágmintákkal, D. rühellné) - megállapítottam, hogy jó nő vagyok. [Mondtam is valamit a fejemben, amit néhány kedves olvasó miatt cenzúrázni vagyok kénytelen. Nyilván a szexszel kapcsolatos.] Csak nem kell hátulról nézni a seggemet.
Miután stelpával szétstrandoltuk magunkat a Csillaghegyen és közben láttunk nagyhasú öreg nudista faszit, hazarohantam, letusoltam, felvettem a szép dekoltázsú, kekszi ruhámat, és miután esett (megjött a hidegfront, szóval 35-ről 30-ra esett vissza a hőmérséklet), villamosra szálltam. Megérkeztem a Millenárisra, és pamutlánnyal helyet foglaltunk, hogy kiélvezzük a feel good-zene minden egyes pillanatát. Később jöttünk rá, hogy nyomasztó ötlet volt a szervezőktől telepakolni a termet székekkel.
Folyamatosan borsózott a karom és közben nem tudtam a vigyort letörölni az arcomról. Vidám, szenvedélyes, szabad és szerelmes zene volt ez a Jon Cleary and the Absolute Monster Gentlemen. A basszusgitáros pedig azt a tipikus, ösztönös mozgást produkálta, amitől eldobom az agyamat. Egy-egy apró térdrogyasztásból kiinduló csipőringás és vállrándítás, élvezetes mosollyal kísérve. Ülve táncoltam, majd hosszas rimánkodás után az utolsó számra mi is előrementünk táncolni. Meg a Pély Barna is, aki állítólag hangosan gajdolt valami dallamot. Hatalmas energiabomba volt ez a koncert, úgy örülök, hogy elmentünk. A végén meg is gratuláltam a zenekart, és a kézfogás mellé a basszusgitáros puszit nyomott.
Volt még Jelen, de a fiúk nélkül, aztán átbringáztunk az undorító Club Inside-ba, ahol hatalmas salsa parkett-tánc ment. Nem láttam még ilyet itthon. De a rég elveszett táncpartnert sem láttam, úgyhogy hazajöttem hallgatni még egy kicsit ezt a boldog bluest.
"A halak jellem: A halak jegyűek jellemét éppolyan megfoghatatlannak tartják, mint a tenger alakját. Gazdag fantáziájú, együttérző, befolyásolható és alkalmazkodó jellem. Menekül minden korlátozottság, minden szembesülés ellen, legszívesebben végigálmodozná az életét, ezért a mindennapokkal és a gyakorlati élettel komoly nehézségei vannak. Gyakran előre megérzi az eseményeket, nagyszerű az intuíciója. Hajlamos illúziókba ringatni magát, akár az önbecsapás szintjéig is. Kitűnő zenei érzéke lehet. A konfliktusokat inkább kerüli, mert nehezen tudja megvédeni magát. Áldozatkész jellem, a szeretteiért mindent megtenne."
Nem igaz, hogy kerülöm a konfliktusokat. A zenei érzékem meg kimerül abban, hogy imádom ezt.
