A zöldségpiacra készülődve ezt az sms-t kapom reggel a legkedvesebb barátomtól.

"30 min pls? Need to shit n shwer. Muah!"

Ennél viccesebben nem is indulhatna a nap, kivéve talán, amikor K.-t egy "oyy!" felkiáltással parancsoltam vissza a szobába.

Muah. Shit. Oyy. Shower. Máris elképesztő a meleg.

Labels: ahh, jolly jean, tényközlés

szinamondta 5/29/2009 08:49:00 AM

0 comments

. . .

Can I get cheezy on you? ... I'll miss you more than noodles.

Labels: jolly jean, szép, tényközlés

szinamondta 5/25/2009 09:39:00 PM

0 comments

. . .

Visszatérésem K-townba zökkenőmentesebb volt, mint valaha gondoltam. Komolyan attól tartottam - különösen tekintve, mennyire kellemetes volt az otthoni tartózkodásom, és látva pl. Sara példáját, aki első hazamenetele után depressziózott Jubában, - hogy könnyek között fogom áttáncolni az első bulikat.

Nos, ehelyett egy hete megérkeztem a repülőtérre hajnalban, meglepően enyhe (olyan 28 fokos) időjárásba (ami két napon belül felment 41-re), aludtam kicsit, aztán máris indultunk a Görög Klubba úszni, mivelhogy szombat (otthoni vasárnap volt).

Special K. reggeltől estig.
Estétől hajnalig.
Teraszon fekve hullócsillagnézéstől a napközbeni beedikig és a cukor- és tejmentes (gyorsan tanul) dzsúzokig, amelyekkel csak úgy beállít a konténeremhez.
Sport után felvesz kocsival és egyértelmű, hogy hozzánk megyünk. Mindenki azt találgatja, hogy mi is van közöttünk.
You are such a nice couple. But we ain't one. We are just friends.
Már-már fájóan mélyre szántó barátság.
Saját viccekkel, abszurd képzettársításokkal, szivarkával és whiskey-vel meg unikummal. Menacing tomato attack.

Aztán egyszercsak megtörik a jég. És nem veszem észre, hogy nagy valószínűséggel alattam fog beszakadni.

És csak táncolok M.-val és N.-sel és ez mostmár tényleg a mi kis csapatunk - hogy lehet, hogy ennyire zárt közösségem nekem mindig csak külföldön volt! És még a vadidegenek is irigykednek ránk, és S. azt mondja, I was laughing just looking at you - how you interact with each other. You are so FUN!

De tudom, hogy N.-t is bántja valami, és a tetőteraszon, ahogy lenézek a dél-szudáni fiatalokra, akik a porban táncolnak a mi zenénkre, azt mondom N.-nek. Talán jobb lenne, ha újra csak mi lennénk. Csak mi magunk, komplikációk nélkül.

És úgy tűnik, ez most meg is valósul.
Flee or fight? - kérdezi K. I think I'm tending towards the latter. I'll flee.

Holnap vissza Fasherbe.

Akkor végre újra én, újra munka, és úgy néz ki, Ruanda is egyedül én.

You smell like Wenchi. If Wenchi had a smell, it would smell like you.

Labels: halak, líra, nők, sad clown, szép

szinamondta 5/24/2009 08:58:00 PM

0 comments

. . .

Amikor azt gondoltam, hogy á, hazamenni nem jó ötlet, mert egészen összezavarodik az ember, jól gondoltam. De az arányokat nem találtam el teljesen.

Hazajönni csodálatos. Olyannyira, hogy az ember mélyeket lélegez a hidak bármelyikén átbringázva, és próbálja beszippantani a csodát, ami a város.

Leheveredik a Gödörnél a fűre, és csak bámul, hogy a közösségi piknik lehetséges, és bocsánatos bűn az alkoholfogyasztás fényes nappal, és a tornyok fölött játszik a napfény.

És remek dolgokat kapni a boltokban. Kézzel készült tükörtojás-retikült, meg üveggyűrűt, meg külön bio kajás részleg van az élelmiszerboltban.

A barátok pedig viccesek, nagyon magyarok, rugalmasak, bölcsek, értenek, isznak, táncolnak, és egy a kultúránk. És vannak olyanok is, akik Indiában élnek három éve, és helyeselnek, amikor azt mondom, hogy simán kiskanyarban kell kikerülni a kereszteződésben pöcsölő autóvezetőt. Meg hogy a körúton csodálatosan tiszta a levegő.

A Lámpásban szenvedélyes az éjszaka, az ölelés ismerős és mégis frissen bizsergető. Eközben a harmadiknak ki van festve a körme, amit tízpercenként hitetlenkedve konstatál, majd imádnivalóan bocsánatot kér, hogy eddig nem barátkozott velem.

És ciki, nem ciki, elpityergem magam a lakodalom végén, mikor Zs. pocakjától búcsúzom.

Ezt a választási lehetőséget játsszák loopon a fejemben: professional life or personal life?

És tudom, hogy egyelőre ragaszkodnom kell a válaszhoz.

Labels: ahh, én, sad clown, zizi

szinamondta 5/12/2009 12:34:00 AM

1 comments

. . .

Az a baj, hogy nehéz úgy írni a hazajövetelről - a bennakadt levegővételekről, a sírósmosolygós ölelésekről és a szinte közömbös hellókról -, hogy még Etiópiát sem rögzítettem.

Minden összezavar és én is összezavarok, bár görcsösen igyekszem ellentmondani a N. által rám ragasztott névnek. Troublemaker.

Fiercely independent, mondta K, de nem nekem, és amit nekem, az többet jelent. I'd say you are one of us ... a nomad.

Az út Wenchibe majdnem meghiúsult ugyan, de hisz az lehetetlen, mert el volt rendelve, hogy ott legyünk. Henery, A Kalóz, Special K és én, sötétbe és hidegbe érkeztünk, ahol a szállás is bezárt, és két szobát kaptunk meg egy sátrat, és főztek csípős szószt meg hoztak injerát, amire akkorra már ránézni sem bírtam, de szerencsére a gondos Henery elrakatta velem az összes chapatit, ami meg nyilván Sabára emlékeztetett.

És a kislány csöndben volt végig, a hátára kötözött csecsemő néha nyivákolt egyet, a szép mosolyú tinédzserlány pedig kávét pörkölt nekünk, amíg mi ittuk a Pernod-t és tanultuk a vendéglátóinktól a vállrázós táncot, aztán eljött a böjttörés ideje, és bevezettek minket a sátorba, ahol csak férfiak ültek, két nő meg húst aprított, és addigra én már elég részeg voltam, de arra emlékszem, hogy

én voltam a menyasszony, Special K a vőlegény, A Kalóz pedig a best man, és savanyított sörrel félórás áldást mondtak ránk, amit K röviden megköszönt, de a fordításban ez legalább húsz percre nyúlt, aztán visszaértünk a tábortűz mellé, és muszáj volt diszkréten hánynom, mert az etióp kajától én már csak hányok, és aztán lefeküdtem a földre és bámultunk felfelé.

A hullócsillagok meg csak jöttek és jöttek, nem hittem el, és zenét játszott a telefonjáról, nem hittem el, hogy az Alive-ot énekeljük meg a Yellow-t, és kezdett nagyon hideg lenni, de nem zavart, mert be voltam csavarva lepedőbe meg sálba, aztán mondtuk, hogy akkor másszunk be, és bemásztunk, és fázott a lábam, és két percig talán igyekeztünk megmelegíteni egymást, aztán ellentmondtam mégis a filózófiánknak now here, hogy ez így nem lesz jó.

Aztán otthon lekéste a dárfúri gépét, mert úgy döntött, és maradt volna még a végtelenségig, mert jó volt az uszodában kettesben, meg a teraszomon aludni a negyvenkét fokban, amikor nem mozdul a levegő és csillag is csak egy van, meg a szivarok meg a lerobbant autó meg a beszélgetések fél négyig, i dare you to call in sick, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy bemegyek, és nem lehet őt felkelteni, hiába rázod és szólongatod, aztán résnyire kinyitotta a szemét és elkapta a csuklómat, és olyan nagy a kísértés, you are one big mushkila yourself, megírtam neki, amire biztos valami költőit válaszolt.

Nem vezet az sehova, ha emlékzsargonban beszélünk, mert fáj tőle a szívem, és úgyis zajlik az élet. Úgyhogy nem beszélünk többet emlékzsargonban, ő Egyiptomban én meg itthon vagyok, és rácsodálkozom az itthonra, és itthon vagyok, és itthon vagyok, és az elvarratlan szálakat is megcsomózza majd valaki idővel.

Wenchi has a tune now. És illata is van neki. Meg a saját vicceket sem veheti el senki.

Labels: afrika, ahh, líra, szép

szinamondta 5/03/2009 12:00:00 AM

0 comments

. . .