Tegnap elvonszoltam magam egy buliba, ahol a pincér minden alkalommal megkérdezte, hogy tényleg tisztán kérem-e a whiskeyt, kóla nélkül. És mivel az elején táncolni oly kevéssé volt kedvem, odamentem ahhoz a kettő plusz-méteres dinka csávóhoz, aki az egyik munkatársam feleségének a bátyja.

Jókat dumáltunk. Majd talán megírom a habubra. Aztán táncoltunk is. Röhejesen nézhettünk ki, mert a szülinapos olasz egyszercsak hátulról felemelt és kitartott, hogy a dinkával egy fejmagasságban lehessek.

Na de ami még röhejesebb volt az az, hogy az uszodában ma megjelent K. volt csaja, a kis kínai. Nagyon cuki egyébként, elbaszott fogsora és bájos mosolya van, és hajbókol nekem. Úgy három hete, amikor nem bírtam már, hogy folyamatosan bámul, míg valakihez beszélek, bemutatkoztam neki. Na de nyilván tisztában volt vele már előtte, hogy kifene vagyok.

Senki nem tud továbbra sem semmit K.-ról. Az viszont futótűzként terjedt el, hogy szakított velem, noha én csak N.-nel közöltem.

Tegnap éjjel végignézegettem jópár fotót. Csodás emlékek. És persze rohadtak is. Mint például az, amikor a dél-afrikai Knysnában valahogy besokalltam, és mikor a tengerparti étteremben ültünk, behisztiztem és felálltam, hogy én most lelépek.

Sétáltam egyet, de az egész hócihő annyira rosszul érintette K.-t, hogy beült a kocsiba és kiautózott valami öbölbe, anélkül, hogy mondta volna, hová megy. Csak éjjel ért haza, alig akart hozzám szólni, és végül azt mondta, innentől külön folytatjuk az utunkat. Én vigyem vissza a bérelt kocsit Fokvárosba, ő meg visszamegy a hegyekbe.

Rettenetes volt. Könyörögtem, hogy ne. És be kellett ismernem, hogy rettentő önző és éretlen módon viselkedtem előtte. Végül külön ágyban aludtunk.

Majd mikor reggel felébredt - mint ahogy arról később beszámolt -, iszonyatos ürességet érzett, hogy nem voltam ott mellette.

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy reszkető szívvel pillantottuk meg újra egymást és beismertük, hogy ez az egész makacs ellenállás mérgező egy dolog és nem működik. És átöleltük egymást.

Az előző éjjel meg, bájdövéj, a kisbabámat tartottam a karomban, és életemben először nem akartam eldobni.

Labels: ahh, én, nők, sad clown

szinamondta 1/29/2010 06:19:00 PM

0 comments

. . .

Ma reggel hatkor keltem, felvettem N-t, kiautóztunk a Nílushoz, és nekiláttunk futni. Még sötét volt.

Aztán amikor visszafordultunk és kelet felé néztünk, jött fel a Nap. Hatalmas, aranysárgán ragyogó, élettel feltöltő.

Aztán este hatra jógára mentem S-szel, középhaladóra. Vödörnyit izzadtam, de ezt pozitívumként jegyzem. És meg tudtam csinálni egy olyan állást, amit senki nem: a lábat át kell vetni a vállon, a lenti lábat pedig előre kiemelni, ilyenformán csak a két kézen támaszkodik az ember.

Napközben pedig, mikor kiléptem a konténerből, arra gondoltam, vajon láthat-e valamelyik ablakból ... ha mondjuk éppen hazatért már. Mit szólna vajon az új, ghánai felsőmhöz, amelyben akkora a mellem, mintha babát várnék.

És az ott, napszemüveggel a fején, a kávézóban ülve nem lehet, hogy pont ő? Miért állt fel olyan gyorsan és indult el a kampusz másik vége felé?

Hiányzik nagyon. A csodálatos bőre tapintása, ahogy ráncolja a szemöldökét folyamatosan, ahogy hoz nekem egy dzsúzt napközben, ahogy halkan kimegy a teraszra elszívni egy cigit, majd még halkabban behúzza maga után a tolóajtót és ahogy bemászik az ágyba, csörög a gintonikos poharában a jég. És ahogy azt mondja, "my little pumpkin princess".

Fogalmam sincs, hogy hol van és mit csinál. És miért vet meg ennyire.

Ha készítek egy vudubabát, megszúrom a halántékán és azt suttogom, "Special K., come back to me, come back to me please," az talán használ?

Labels: ahh, én, sad clown

szinamondta 1/27/2010 07:31:00 PM

0 comments

. . .

Nem éreztem magam ennyire kibaszott szarul, mióta D. megcsalt (másodszorra, csak hogy a tények pontosan legyenek rögzítve).

Úgy aláz sms-ben, ahogy csak bír, és elutasít mindenfajta kommunikációt (felajánlottam, hogy kimegyek érte, ha elárulja, mikor érkezik Addiszból).

"spare yourself the trouble. there is nothing left to handle"

Mivel érdemeltem ki ezt?? Miért bánt ennyire?

De a legrosszabb, hogy pontosan tudom, hogy miért bánt. Mert el akar idegeníteni magától, azt akarja elérni, hogy gyűlöljem, és inkább utolsó pillanatban elhalasztja a járatát és vissza sem jön, mert annyira fáj neki is.

Mert tudom, hogy szeret, retteg attól, hogy mennyire szeret.

És sosem tudta elhinni, hogy viszontszeretem.

A kurva életbe, mire lassan éppen képes lettem volna kapcsolatban élni. Most megint eltörött minden, de legalábbis minden egész.

"i'll come when i'm ready." hogy basznád meg. mit képzelsz te magadról.

És baszhatom én is, mert nem tudatosítottam benne, hogy igen, mennyire boldoggá tud tenni. Nem hitte el, hogy tud szeretve lenni.


*És akkor itt exkuzálom magam a nyelvezetért. Nem először és nem utoljára fogok trágárságokat a nyelvemre venni.

Labels: sad clown

szinamondta 1/24/2010 09:43:00 PM

0 comments

. . .

Úgy döntöttem, hogy nem megyek ma este sehová. Olyan az ábrázatom, mintha most indult volna ellenem eljárás hatrendbeni emberölésért.

Azt is elhatároztam, hogy nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, mint amikor D.-vel szakítottunk. Nem fogok hallgatni és magamban tartani mindent. Csakhogy sajnos ennek az ellenkezőjét most nemigen tudom tenni, mivel nincs miről beszélni. Még mindig nem látok bele a fejébe, és halvány elképzelésem van csak arról, hogy miért teszi ezt velem. Velünk.

Hiába is várom, hogy visszaérkezzen. Azt is el tudom képzelni, hogy első este egy hotelban száll meg, majd míg én munkában vagyok, bejön a lakásba és összeszedi a holmiját. Bár iszonyatos nagy gerinctelenség volna, nem kizárt.

Közben meg visszaemlékszem, ahogy együtt feküdtünk a teraszomon a szőnyegen, és hirtelen feltűnő, gyilkos görögdinnyékről csevegtünk, meg csíkos denevérekről, amelyek hullócsillagnak tűnnek. Nem értünk egymáshoz soha, bár volt egy olyan pillanat, amire hosszú ideig emlékezni fogok.

Meztelen felsőtesttel feküdt az egyik kanapén, épp felébresztettem -- ami mindig rettentő nehéz folyamat volt -- mondván, ideje aludni. Ahogy ébredezett, kinyújtotta felém az egyik karját. Hatalmas volt a kísértés, hogy abban a pillanatban leüljek mellé és végigsimítsam, a szemébe nézve. Ehelyett ő csak megfogta a csuklómat, nem a kezemet, mert az intimebb lett volna, és felkelt. Aztán együtt befeküdtünk a méretes ágyamba, ő az egyik, én a másik szélén.

Későn kezdtem el kimutatni, hogy számít. És tudom, hogy bosszantotta, hogy másoknak még mindig így mutattam be: my friend, K. Nem hitte el, hogy tervezek vele, annak ellenére, hogy közös, nyári európázást tervezgettünk.

Elmenekült tőlem egy szó nélkül, én pedig hiába szaladtam utána, egy hatalmas üvegajtónak vágódtam neki.

Megkönnyebbülésre vágyom. Hogy beállít és azt mondja, csak tesztelni akarta a reakciómat. Nagyon rossz vicc volna. De azt hiszem, még mindig jobb, mintha ez lenne a valóság.

Labels: én, sad clown, tényközlés

szinamondta 1/22/2010 06:09:00 PM

0 comments

. . .

Az nem lehet, hogy ő most kipakol, gondoltam, hiszen még olyan kevés idő telt el azóta, hogy D. kiköltözött - napokon keresztül, egy-egy apró darabot lassan kiszakítva az életünkből.

A legelbaszottab a helyzetben az, hogy fogalmam sincs, mi zajlik. Etiópiába ment szabadságra, és voltak apróbb jelek, hogy valami nem stimmel, például rámtette a telefont, de arra nem számítottam, hogy egyszercsak közli, nem érdemes ezt tovább nyújtani, ő ezt most berekeszti. Esemesben!! Ki az az éretlen vadparaszt, aki sms-ben szakít?



Azóta pedig nem veszi fel a telefont, rettenetesen száraz sms-ben válaszol olykor, de csak annyit, hogy jó, élőben is közölheti majd, de attól még a szakítás érvényes.

Nem tudom, mi boríthatta fel amúgy is viharos kapcsolatunkat. Azt is megírtam neki, hogy tán megriasztották az elkötelezettségem (amire rég várt) jelei. Elmentem hozzá két hete Darfúrba, hogy lássam, hogyan él (elég rettenetesen), és boldog voltam annyival, hogy csak ültünk és beszélgettünk két napon át.

Aztán mielőtt elutazott, sajnos összezördültünk valami fasságon, és húztuk egymás agyát. Valószínűleg ez lehetett az. Hogy folyvást görgette az agyában, hogy márpedig én egyszer el fogom őt hagyni.

Amit mellesleg nem terveztem. De így, hogy ennyire semmibe vesz és treats me like shit, nem nagyon van más opcióm. Illetve ő tette meg velem.

Haragon és tehetetlenségen kívül még azt érzem, hogy jól be lettem szopatva. Nomen est omen, visszajön minden, ami körbemegy, K. mint karma, visszakapom jól az összes fejfájást, amit előző kapcsolatokban okoztam. A féltékenykedéseket Daniellel, a civódásokat, a hangos ordítozást, amikor otthagytam a mosdóban részegen a földön heverni. Olyasmiket, amikre visszatekintve elönt a megbánás.

De egy kapcsolat a kommunikációra épül. És ő most hallgat.

Aztán mire épp leromboltam a falaimat hogy beengedjem őt, kezdhetem elölről az építkezést. Attól tartok viszont, hogy a technika és az alapanyagok tökéletesedésével a fal egyre vastagabbá, szilárdabbá és áthághatatlanabbá válik.

Labels: én, ideg, sad clown, tényközlés

szinamondta 1/20/2010 09:21:00 PM

0 comments

. . .