Mit mond szinamond, amikor kap valamit, ami teljesen természetes és mégis ritkaság? Mondjuk egy barátot, aki még csak nem is beszéli az ő nyelvét, csupa édességet eszik reggelire és tejeskávéba szórja a műzlit; folyton minimum negyed órát késik és citromos jeget tesz a bőrére, ha biciklizés közben megcsípi egy méh. Az autósztrádán éjfélkor visszafordul, mert eltévedt és mégegyszer megteszi ugyanazt a távot; a bárban azt mondja a végtelenül pimasz pultoslánynak, hogy neveletlen; néha befon egy tincset a hajából (ami a mamája szerint rém kislányos) és a barátságunk emlékére ugyanott fúratja ki a fülét, ahol én. Ha vezet, a kormányt csak egy kézzel fogja, különben nem tudna beszélni - irigylem a pazar gesztusrendszerét. Határozottságban nem erősebb nálam, viszont önérzetes és … olyan, mint én. Figyel és érez engem. Az idő és a tér elválaszt, de már megismerem. Ismerem például a szeme alatti karikák természetét. Minél kedvesebb és többet ad, annál nagyobbak lesznek, és a legnagyobbra nőnek, ha szomorú (azt is tudom, hogy mikor egymás mellett ülve véletlen összeér a bőrünk, az az utolsó napnak is szól). És ami a legfontosabb, hogy ezt a valamit ő is érzi. Társlelkűség.

A patetika után hülyeség lenne leírni, hogy Petrarca milyen házikóban töltötte utolsó éveit, milyen ellenállhatatlan barokk parkban sétáltam Valsanzibióban egy egész délután, hogyan táncolnak a feketék és olaszok az r' n b'-re együtt, és hogy milyen finomak a parfümjeik. Abba sem érdemes belefogni, hogy milyen az árkádos város, aminek ókori terén estétől hajnalig görkorisok nyomják és fiatalok beszélnek-énekelnek-isznak-labdáznak, a kajára szót vesztegetni szintén hülyeség volna, mint ahogy Szent Antal alsó állkapcsára is (hát még a nyelvére, de azér' ezt az ereklyét is meg kell nézni). Rabarama szobrait látni kellene, felülni rájuk és fotózkodni. Nem beszélek a mestrei B-Boy freestyle harcról, amit lelkesen figyeltem, és noha a rímek lejöttek, a szövegből csak egy-egy vaffankullót és puttánát értettem meg. Ne essen szó a vicces macsókról, a csinosdenagyseggű nőkről, a virágillatról és a chioggiai rákról sem, ami után éhes maradtam.

szinamondta 5/25/2003 11:04:00 PM

0 comments

. . .