Nem csináltam ma semmi értelmeset. Attól eltekintve tán, hogy levágtam faterom lábán a körmöt. Azon sajnálkozott, hogy csak két lába van. Mert milyen jó, ahogy pedikűrözöm.

Viszont az elmúlt napokban tanultam sokat: a trafós Kontextus-est pl. több ponton is gondolatindító volt. Rényi András valami olyasmit mondott, hogy az ember a nyílásain keresztül van jelen a természetben – ezeken keresztül visz be és ad kifelé. És hogy milyen érdekes, hogy ez mégis a társadalom számára teljesen tabu. A nyugati ember legalábbis igyekszik ezeket a nyílásokat leplezni – egyesek a szájuk elé teszik a kezüket ásításkor, meg hát ruhával fedik egyéb testnyílásaikat. Milyen furcsa, engem is roppantul irritál, ha valaki teli pofával ásítozik, pedig a garat is egy természetes képződmény.

Erről eszembe jutott, a butó táncban tök hangsúlyos a pofavágás. Nem ritkán tátják ki a szájukat a táncosok vagy épp vicsorítanak. Ez történt az Artusban is az Anna Barth-Bálványos Judit produkcióban, amin kb 8 néző volt. Oké, persze kiesik a hely. Nem sokszor van úgy, hogy ki akarok jönni egy előadásról, de ez most megérte eme vágyamat. Hozzá kell tenni, imádom a butót, viszont Bálványosék zenéje kimondottan idegesít. Lehet, hogy csőlátású vagyok és nem értek hozzá, de az a benyomásom, hogy összegyűjtenek a világ minden zegzugából mindenféle hangszert, de játszani egyiken sem tudnak. Idegeim akkor cidriztek igazán, mikor a nemtommilyen dob bőrét nem ütötték, hanem kaparászták. Eközben a táncosnő volt. Ott volt. És egyértelmű, hogy technikailag profin nyomta, Japánban tanult és dolgozott, de elegem van már azokból az előadásokból, ahol csak a forma van meg. Fizikailag volt jelen a nő, de az aurájából semmit nem lehetett érezni. Iszonyúan lefárasztott az üressége. Csak Lénike miatt maradtam, aki viszont pont annyira volt halálfáradt, hogy meglátta az előadás kevés szépségét. Mikor kifelé jövet dührohamom verbális jelleget öltött, kicsit bűntudatom is lett. Minek rontom el neki…

És még egyet: a nőkkel állítólag az ágyban a legjobb beszélgetni. Mert ott kevésbé feszítenek? Mert ott nem játsszák meg magukat annyira. Hihetőnek tűnik. Vagy nemtom. Nyilván attól függ, hogy kivel vannak együtt és mennyire engedik magukat ki-és-megismerni. Mermajnemmindigtaktikázunk. Utálatos.

Ma mégsem játszom önterapeutát.

szinamondta 5/18/2003 10:12:00 PM

0 comments

. . .