Akartam csinálni spenótos túrógombócot. Vagy túrós spenótgombócot. De mindegy is, mert nem jött össze: egy záptojás keresztülhúzta a számításaimat. Milyen fura. Még eszembe is jutott, hogy tán külön kellene felütni a tojásokat, de minek. Így, mikor már kész volt az egész, benne a vájlingban a megpárolt és ízesített spenót, a probiotikus-zsírszegény túró, a teljes kiőrlésű liszt és két ép tojás, beleütöttem a harmadikat is. Nem is kellett nagyon ütni, elég volt annak annyi, hogy kocc, és már repült is bele fejjel a lábosba, irtózatos bűzcsíkot húzva maga után. Hú, mondok, ez lehet, hogy záp. Soog, egy kanalat! Jóvan, ne ordíts. De persze hiú ábránd volt, hogy majd jól lekanalazom a masszáról a zápon fortyogó tojást. Simán elkezdte erjeszteni egy pillanata alatt a többieket. Úgyhogy stornó. Ettem helyette valami barom thai zacskóskaját, leves volt, de tésztával, így bevetettem két evőpálcikát. Láttam a moziban, szürcsölni kell hozzá. Olyan csípős volt egyébként, hogy csak úgy lángolt az ajkam, így le kellett hűteni egy kis gyümölcsjoghurttal utána. Aztán még pár szem cseresznyét is ettem. Szerencsétlen gyomrom…

Nem is tudom, rekonstruáljam-e a múltkor elveszett bejegyzést. Azt hiszem, nem, mert az már nem lenne olyan. Az érzés úgyis megmarad. Aki meg kíváncsi, ki nyert a POSZT-on, nézze meg.

Lenyírattam a hajamat. Szegény Ropit eléggé kikészítettem, mert mondtam neki, hogy lehet például hátul ilyenre, meg elöl gondolkoztam azon, hogy…, de végülis talán jobb, ha oldalt kis rövidre, … most már sikerült rohadtul összezavarnod, jó lenne, ha megmondanád, mit akarsz, mert a fejből fejbe kommunikáció még sajnos nem megy! Majdnem vicsorgott is hozzá, de aztán elröhigcséltünk. Amilyen a hajam lett, az olyan lolkabolkás. Kawaii szerintem (japán a cukira), megint kölykös lettem. K, mint kölyök.

szinamondta 6/19/2003 07:34:00 PM

0 comments

. . .