Helyzetjelentéseket kellett volna írnom a mai napon az idegállapotomról. Apámnak ma van az 50. szülinapi bulija, meghívott pár kedves barátját. Egész nap készülődtünk, hogy legyenek finomságok, a kertben elhelyeztünk padokat és asztalokat, hogy kényelmesen elférjünk. Soog lufikat is fújt fel és felkötözte őket a teraszgerendákra, mókásan mutattak, amíg meg nem unták a hőséget és sorra leeresztettek, a harciasabb kedvűek pedig kipukkantak. Úgyhogy ez sziszifuszinak bizonyult, de nem ez volt a baj. Nem is tudom, melyikünk kezdte gyanítani, hogy többen leszünk a kelleténél. Valószínűleg mindannyian áthallottunk párbeszédtöredékeket a szomszédból, miszerint "Hajnika mikorra jön?". Egy, ki az a Hajnika. Kettő, ki hívta meg?

Apám próbálja beüzemelni a kamerát, miközben épp öltözik át, mert menet közben kiderült, a buli hosszúnadrágos lesz (bár csak 36 fok van). A kamera nem műxik, közben szüleim azon gondolkodnak egyre hangosabban, vajon hogy képzelik ezt a szomszédok. Birkatürelmű édesapám a saját születésnapján a kamerát basztatva fokozódó idegességgel annyit jegyez meg, hogy ehhez már vastag bőr kell.

Szóval megjelennek a kedves "vendégek" (értsd: a szomszédok és kölykeik, akiket életemben nem láttam még) egy kiszanált falusi szekéren, ami menyasszonyi díszben pompázik, valami transzparens is van náluk, asszem danolnak is szépen, nekem meg fotóznom kell az illendőség kedvéért. De ekkor az igazi vendégek még jelen sincsenek. Az álvendégek átadnak az ünnepeltnek egy üveg pezsgőt, amin egy pszeudo-hímtag virágköltemény díszeleg - erre anyu figyelmét külön felhívják, ilyet nem láttál még, ugye?

Mhm, mhm. Csodálom a szüleimet, hogy ilyenkor tudnak mosolyogni. Az álvendégek úgy fél óra múlva elkezdenek visongani, Jákos, éhesek vagyunk, nem kapunk enni? Bazmeg, nem. Az egyik fazon az undorító kecskeszakállával úgy viselkedik, mintha ő lenne a házigazda, és nem elég, hogy képes volt atlétában és petyhüdt bermudában eljönni, apámat kínálgatja a saját házában, hogy mit hozzon neki. Kösz, megoldom.

Isteni finom a bográcsban főtt pörkölt illata, de nincs kedvem odaülni közéjük. Végül rábeszélem magam, és mikor szedni próbálok, Kecskeszakáll felajánlja segítségét. Aranyom, hozok én neked meleget a bográcsból, amennyit akarsz. Érzem, hogy az idegesség, mint a méreg futja el az agyamat, és a számon egy Köszönöm, tudok szedni én is formájában fröcsög ki, míg az arcom merev ráncba rándul.

Hasonlóan folytatódik az összejövetel, sajnos az álvendégek azonban nem értik a házigazdák apró beszólásait. Mikor valaki felveti, hogy vajon hányan vagyunk, apám csak egy Úgy számoltuk, 28an leszünk, de aztán valahogy megszaporodtunkkal reagál. Azt hiszem, az iszonyú hüvös és lekezelő modorom előjött a mélyből, mikor megkérdeztem a barátokat, ki kér még tortát, és Kecskeszakáll a padból kiesve integetett. Nem szégyellem, hogy ekkor egy kecses fejelfordítás után Kibitől tudakoltam, kíván-e még (tortát). Aztán persze juttattam suttyókámnak is.

Jelenleg még folyik a parti, anyámat figyelmeztettük, ne merészeljen még egyszer tálalni. Azt mondta, eszébe sincs, csak majd ha csökken a létszám. Most már kezdünk röhögni az egészen, de eddig egyszerűen nem hittem el, hogyan lehet valaki ennyire tapló és pofátlan. Beállít valakihez egy olyan ünnepre, ami annak sokat jelent, anélkül, hogy egyáltalán ismerné, és eljátssza a basát. Aptya faszát.

szinamondta 6/07/2003 09:58:00 PM

0 comments

. . .