Mától átnevezem a blogomat Énterrorrra. Szerintem magyarázat nem is kell hozzá. Úgy tűnik (ismét megvilágosodtam), hogy imádom sanyargatni magamat. Itt az ideje, hogy eltegyem végre a szögecses korbácsot, meg a lábprést, mert már nem élvezem. (Lefordítsam? Nem kéne ezek után ismét sebezhetővé, sőt megintcsak megsebzetté tennem magam, mert már fáj. De igyekszem nem hagyni. Ha valaki hülye, és nem hal meg, inkább röhögjön rajta. És közben meg én is sajnálkozhatok őrajta, az idegbeteg nemjárunkmár-de-nemtudunkegymásnélkülélni kapcsolatukon. A totálbuta mégiscsak én vagyok, hogy eljátszom a még játszhatót. Not any more. Mondta a holló, nevörmór.)

Jó dolgok is történtek azért. Voltam jávai táncon. Behisztiztem és leültem. Előtte voltam Horton-technikán. Ott csak majdnem hisztiztem be. Nyújtásnak jó volt. Viszont a jávaira érdemes volt elmenni, mert ahogy Gergye Krisztián csinálja, az gyönyörű. Mutatta a finom nőieset, a lágy férfiasat, meg a kemény férfiasat is, a legjobb, amikor kifacsart kézzel pipiskedve félkörben futni kell. Úgy, mintha húznának előre. De mikor harcolni kellett volna, úgy gondoltam, most nem dobbantgatok, öt óra alvással úgyis nehéz lett volna megjegyezni, hogy akkor melyik lábbal is előre.


Ez vajon a védekező pozíció?

Mert voltunk a Vasúttörténetiben Roni Size-on. Már azért megérte, mert a nosztalgiavonatban az első osztályon ültünk. :) Megint azt figyeltem a helyen, hogy hány embernek van fényképezős mobilja. Ma ez a buli: elmegy a partyra az ember, előre küzdi magát a táncolók között, csinál vadidegenekről egy két képet, megmozgatja kicsit a csuklóját (esetleg kis karmozgás is bejátszik), aztán aszonyga, elég volt. De legalább megmutatta. Viszont Ninuval végigugráltuk az egészet, nemtom miért, de bejött a durvulás. Szegény Álbrecht meg csak állt és fájt. A füle (pedig pár óra múlva stúdióznia kellett). Aztán még megnéztem a kör közepén állva, ahogy megforgattak egy vonatot (hogy hívják a mozdonyforgató szerkezetet?), és azt is, ahogy feljött a nap. Pont félbevágva, hm, de szép volt. Most, hogy így visszagondolok, majdnem elég ahhoz, hogy kiboruljak. :)

Ma jön Uli, úgyhogy városnézés lesz és németcsevej egy hétig. De legalább kevesebbet érek rá szinaszomorkodni. (Most ezt minek írtam? Nincs is már-még semmi bajom. Csak a szokásos mély lankólom.)

szinamondta 6/23/2003 12:27:00 PM

0 comments

. . .