Azt hittem, leszállok a bicikliről és inkább tolom. Lehetetlen volt kibírni a szelet, ami nagyon durván fújt. A Fertő-tó osztrák szakaszán tekertünk már vagy két és fél órája, de a szerencsétlen csak nem akarta abbahagyni. Komolyan, gyalog gyorsabban haladtam volna, bosszantó volt nagyon ez a kínlódás. Azon gondolkoztunk, felszállunk egy vonatra és elmegyünk vele egy darabig, ahol már nem szembeszél fúj. De aztán úgy döntöttünk, kibírjuk. És végül kb. 140 kilométert tettünk meg másfél nap alatt. Volt, hogy untam nagyon, de igazából egész jó volt. Végigbringáztunk a tó körül, fürödtünk is benne, de nagyon mély volt az iszap, tiszta lekvár volt az egész. Este, még Fertőrákoson egy turistaszállóban aludtunk, kész izgalom volt. Régi, hűvös parasztház, lepattant mosdóval, amit kiránduló kisdobosokra terveztek, és az udvaron egy hajdani vizimalom romjával, meg egy mindig nyáladzó kisfiúnak kinéző kislánnyal. Anyukája volt a házigazda, akiről elég annyit elmondani, hogy miután kikönyörögte, hogy apróval fizessek, felnevetett: Jaj, de jó, így legalább nem kell felállnom.

Este aztán szegénynek mégis meg kellett mozdítania jó húsban lévő testét, mert úszott az egész szállás. Arra lettünk csak figyelmesek, hogy valaki rohan a folyósón, nagy csobbanásokkal. A pár perc alatt lezúduló hatalmas eső mind a pinceszerűen kialakított házba folyt. Egyedül a mi szobánk volt az, amibe nem ömlött be a víz. A háziak meg, szerencsétlenek, minimum fél órán keresztül merték kifelé azt, ami befolyt. A vízcsobogás épphogy elhalt, mikor a mosdó kezdett el gluttyogni. Gondolom, nem mostanában újították fel a vezetékeket, mert megártott neki a sok víz. Olyan hangott adott, mintha jönne vissza a a csatorna tartalma. Egy darabig idegeskedtem rajta, aztán belevágtam egy köteg lyukas gumit. A bicikliét. Aztán majdnem hamar el tudtam aludni.

Reggel korán keltünk, és nekivágtunk. Akkor jött a szél, aztán a sok osztrák biciklis, akik krüszkottoltak mindig. Meg voltam lepődve, milyen sokan bringáznak, és, hogy nálunk miért nem. Hozzá kell tenni, nem a legváltozatosabb elfoglaltság a bringatúrázás, de szép tájakon jár az ember. Csak ne fájna olyan rohadtul a hattyúnyaka, meg a seneke. Azt hittem, megőrülök, annyira nyomta már a nyereg. És, kamionosan sültem le: a combomon látszik a naci szára, a kézfejemen, ahogy a kormányt fogtam, az arcomon meg a napszemüveg. Gyönyörű vagyok.

szinamondta 7/19/2003 06:20:00 PM

0 comments

. . .