Először azt hittem, simán el tudok aludni a nagy fa alatt a parton, álmos vagyok. Úgy fél órát, míg Lénike vonata is megjön. Vicces turistaérzés, csomagok, strandtörcsi, rajtam meg kabát, mert reggel fél tízkor hűvös van még. Karom a fejem alatt, miközben átfut az agyamon: ha valaki a szabad ég alatt fekszik, elég nagy valószínűséggel leszarják. És akkor kopp - mi ez? A kabátomat a könyökömnél, úgy két centire az arcomtól találta el valami, fehérrel. Pici köralakú fehér nyák. Madártej.

Jó itt azért, ahol gyerekként nyaraltam. Mindennek megvan a maga szaga. A bokroknak, a fapadnak és a mosdónak is. Balatoni szag. Mellesleg egyszer Nadrisnak is magyaráztam évekkel ezelőtt, hogy milyen fontos ez a hely. A szüleim haverja például a strandon majdnem szétlapított. Három hónapos kis testemet nem vette észre, csak miközben már a pléd felé vetődött. Tigrisbukfenc. És állítólag messziről látni lehetett, ahogy szárnyakat, uszonyt és hatalmas farkat növesztve kormányozta magát arrébb a levegőben. Kicsivel mellettem landolt, én meg elismerően rákacsintottam és mondtam, hogy bravó.
Nadrisnak mikor ezt elmeséltem, épp fagyiztunk. És akkoriban azzal szórakoztunk, hogy ha megkínáltuk egymást, kicsit jobban megküldtük a fagyit. Tiszta önzőségből: hogy utána jól le lehessen nyalni. Legjobb nyári móka, főleg, ha ügyes a cukrász.

szinamondta 7/04/2003 11:32:00 PM

0 comments

. . .