Júj, de furcsa dolgok történnek. Odamegy az ember egy 50 körüli férfihoz, aki éppen hol gyorsabban, hol rövidebben kurbliz egy Buster Keaton-filmet valami ősrégi lejátszón, és megkérdezi tőle, hogy az ugye a szélén ott nem a hangcsík. Mire ő lelkesen elkezdi magyarázni, hogy de persze, hogy az, mert valami őrült a némafilmből hangosat csinált egyszer, és ez most szemmel látható a filmen. Biztosan lelkesen tudok nézni, mert a kurblis ember odaült hozzánk, és mesélt, csak mesélt, és így megsimertük majdnem a fél életét.

Bevallom, hogy nem ismertem fel, de egyből nyújtotta a kezét. Sz. A.. Azt hittem először, jó lesz majd leírni, amiről mesélt, de hisz nem lehet. Annyi csak, hogy kevés ilyen nyílt és jóhiszemű emberrel találkoztam. Semmi gőg, semmi allűr. S-s szerint tipikus balek. Mert olyan jó. Asszem. Mikor mondtam elfelé menet, hogy a Klinikák környéke nem leányálom éjszaka, azt mondta, elvisz. Hát, ilyen buszt nem láttam még! Olyan, mint egy játékfurgon, csak nagyban, piros, gömbölyű, és az ajtaját behúzni alig lehet. Ebben aludt, mikor Franciaországban és az olaszoknál forgatott. Egyébként itthon szamárral jár, ideális, ha az ember terepszemlézik. Persze, ha lecövekel, nem szabad ütni. Olyankor beszélni kell hozzá, mert tudom, hogy oka van annak, hogy megállt. Mondjuk fáradt, és pihennie kell. Vagy észrevett valamit.

Mi meg észrevettük az Üllőin, hogy elterelték a forgalmat. Negyed órán keresztül furikáztunk körbe-körbe, míg a Nagyvárad téren kötöttünk ki. Nem akartam, hogy miattam menjünk még tovább, neki még haza kellett érnie. A hülye kutya meg, akit befogadott, úgyos ébreszteni fogja hajnali fél hatkor. Szóval mondtam, hazagyaloglok, ő meg csak menjen. És, nem hittem el, de: megkért, hogy csörögjek rá, ha hazaérek. Istenem. Hát persze, köszönöm.

Nem csak filmekről volt szó egyébként. Kiderült az is, hogy egy halom állata van. A fajtákba most nem mennék bele, mindenféle madár, amiket én ráadásul utálok. Viszont van két tyúkja, meg egy kakas, de a nők nem bírják már a pasit, aki négy kilós ráadásul. És fiatal a lelkem. Úgyhogy állandóan a hátukon van. Erről Sz. A.-nak eszébe jutott, hogy a 70-es években Bábolnára importáltak egy japánt, aki a kisujjával meg tudta termékenyíteni a tyúkokat. Csak bedug, kihúz. Bedug, kihúz. Állt szerencsétlen nagyon-nagyon sok pénzért a szalag mellett, és dugta a tyúkokat. Én nem értem, de valami lehetett az ujja begyén.

szinamondta 7/11/2003 03:19:00 PM

0 comments

. . .