Rászívtunk az idővel. A nyugis kerti reggeli után lementünk a strandra. Léni bekenegette hófehérségét 30-as faktorú fényvédőkrémmel, de nem igazán lett volna muszáj. Úgy fél óráig kellemes szűrt fényben heverésztünk (azaz tisztára be volt borulva az ég), aztán mikor dörögni kezdett, gondolkodtunk. Mondtam, vicces lenne megázni. Ennek ellenére kicsit beálltunk a bejáratnál a tető alá, mert dézsából öntötték ránk felülről. Még hogy nem lesz víz se! De mivel nem akart alább hagyni, elindultunk.

Juhúú, rohanj, úgy a legjobb! Kaptuk az arcunkba a széltől az esőt rendesen. Csak bikini volt rajtam, a cipőnek sem volt értelme már, Lénike meg mondta, az áradásba, nagyon brutális! A betonon a folyamok kellemesek voltak tényleg, és úgy értünk haza, mint két ázott csuriz. Nem, egy neopunk galamb és egy csurizfiók.



Aztán átvonatozunk Edericsre látogatóba nagyapámhoz. Ahol hosszú szoknyában ugyan, de fél perc alatt a fán voltam, mert megkívántam a hatalmas szemű meggyet. Közben Léni és az öregúr alattam jól eldiskuráltak, majd ittunk házi diólikőrt és ettünk isteni körözöttet. Újra otthon valami pszichoterápiás játékot játszottunk, melynek lényege, hogy az ember felsorolja a tíz legrosszabb tulajdonságát. Nekem csak gyűlt és gyűlt a lapon, aztán megbeszélgettük. De ezt szinemondomel.

szinamondta 7/04/2003 11:12:00 PM

0 comments

. . .