"Valaminek történnie kell egykettőre. Szinte kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot, mert a lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta."

Igen, én is várom ezt, valaminek történnie kell. Azután majd mondhatom, hogy:

"Ma sem emlékszem rá, és nem tudom, hogy igaz-e, így történt-e. Ahogyan elmondtam, az csupán az emlék emléke."

Ahogyan Ottlik Géza emlékezett az Iskolában. Ez az, amit imádok, a saját magam által épített örök csapda: az emlék emléke.

szinamondta 7/20/2003 07:53:00 PM

0 comments

. . .