Volt olyan, hogy délig aludtam. Körülbelül tíz éve, Most viszont valahogy sikerült megismételni ezt az élményt. A hatalmas ágyon Lénikénél, néha úgy két másodpercre kinyitom a szememet, és megnyugodva konstatálom, hogy szűrődik be a fény a piros vászonfüggönyön. Imádom ezt a meleg fényt. Akkor még alszom kicsit. Mikor ezt megunom, ránézek az órára, ami kettővel többet mutat, mint amennyire tippelek. Negyed egy van, gyors törökköszörülés tehát és telefon Cherunak. Guess what. I overslept. Never happened before. I must be tired, I think. So have fun in the bath and email me as soon as you can. És kölcsönös köszönés egymásnak az előző napért. Egy ember, akit másfél éve nem láttam, viszont talán mélyebben folytattuk, mint ahol abbahagytuk. Lehet, hogy az ilyen elszigetelt kapcsolatoknak (értsd: a distantér meg az ördögidő) a távolság jót tesz? Persze, mert mindent bele kell süríteni a lehető legrövidebb időbe. Ki tudja, mikor látom őt pl., akinek a 19 éves nős öccse egy hónap múlva Irakba megy rendfenntartani. Katona. Ő akarta, de kétszer elutasították, mondván, maradjon az asszony mellett. Cheru szerint úgy érezné, kihagy egy lehetőséget, végül is nem azért lett katona, hogy egy bázison töltse az életét. (Tegyük hozzá, ahol nem történik semmi.) Jó, meg lehet érteni. Ez a hivatása, vagy mi. Bár, kevés vagyok eleve, hogy megértsem, hogy mehet valaki katonának.

Ez a pár napos vakáció elég volt ahhoz, hogy még jobban szerelmes legyek. Imádom a fővárost. Tényleg imádom, nem tehetek róla. Ahogy a Duna hideg és mély szagával vigyorogva csak annyit üzen, hogy úgysem tudsz elhagyni. Mert tudod, hogy az enyém vagy már teljesen. Szenvedni fogsz nélkülem, aztán akkor is, ha visszajössz. Mert durva vagyok és közönséges, és mégis szenvedélyes. És valld be, hogy te erre buksz. Jajaja.

szinamondta 7/15/2003 09:16:00 PM

0 comments

. . .