Gyönyörűszép zenéket játszott az Öreg a hajón. Ezt hallgatom két napja, egyszer azt hiszem, jó ötlet, a másik pillanatban meg, hogy csak honvágyam lesz tőle. Elértem ugyanis a kritikus pontot asszem, mert rájöttem, hogy hiányoznak a dögök otthonról.

És: itt nem az vagyok, aki vagyok. Más az arcom. Mindig így van ez idegenben. Először is, miért kell sokkal magasabb hangon beszélnem angolul, mint normálisan? És azt figyeltem meg, hogy már úgy mondom a Katie-t, hogy kéjdí, sőt basszus, ma azt is mondtam, hogy háj gájz. Gáz. Meg megkérdezem, hogy hogy vannak. Persze, mert másról nem lehet beszélni. Hiányzik pl Nick agya, hogy hasonlít az enyémhez. Itt nem lehet gondolkozni. Egyelőre nincs kivel.

Pontosabban, jól ellevelezgetünk a hip hop tanárommal. Ő is kicsit grafo, és irtó jó a stílusa. Megírtam neki, hogy otthoni zenéket töltögetek le a fent ismertetett okokból. Mire ő: I know what you mean, there is nothing like music to make you feel cozy when you are feeling homesick. I always carried a nice supply of my music with me when I travelled overseas. Hope all is well and that you're not feeling too homesick anymore. See you tomorrow De édi.

Még jobb: ma volt egy riasztás a koleszban, valaki biztos megpróbált rágyújtani, úgyhogy irtózat hangon sípolt az épület. Kábé tízen mehettünk le az utcára (nemtom, a többiek hogyan magyarázták meg maguknak, hogy ha mégis igazi a riadó, hogyan nem fognak bennégni) és vártuk, mi lesz. És hülyén bámultunk el egymás mellett, majd Riennel kicsit beszélgettünk. Megállapodtunk, hogy jaja, nem könnyű itt barátokat szerezni. Majd a riadó végén mondta, ha unom magam, kopogjak be hozzá és dumáljunk. Oké.

Ez a módszer, asszem. Mindenkinek azt kell mondani, hogy jaj de bánatos vagyok (ami így kimondottan nem igaz), és megadják a telefonszámukat. Mint Kino is. Meg kapsz csomó aggódó és lelkifurdis emailt otthonról. Hahamm. :) RosSzinamond

szinamondta 9/30/2003 05:52:00 AM

0 comments

. . .