2003/09/17
Ma volt a Pride&Prejudice Day a kampuszon, amilyet korábban még soha nem szerveztek. A lényege az volt, hogy megnézett mind az összes diák egy filmet, amit tavaly készítettek szintén diákok. Ezután pedig kiscsoportokban megbeszélgettük minden nyűgünket. Mármint, ami a kampusz közösségével, az egymás elfogadásával kapcsolatos, és hogy hogyan lehetne a helyzetet fényesebbé tenni.
Persze már az elején kibukott belőlem ez a köszönés para, és a többiek is hasonlókról beszéltek a saját kis csoportjukban. Az enyém meglehetősen heterogén volt: kb. hat darab fehér csaj. Egyedül egy fekete volt, aki a beszélgetést vezette. Kicsit sajnáltam az ügyet, mert így nem volt sok értelme felhozni a hátrányos megkülönböztetést, amit az ő részükről tapasztalok a fehérek irányában. Illetve privátba' megemlítettem, mikor már mindeki elment, kivéve egy szociológia tanárnőt, akiről kiderült, hogy a férje magyar. Tök jól elbeszélgettünk, mondta, szeretne majd minket meghívni vacsizni. Ez aranyos.
Kivéve, hogy itt minden a kajálásról szól, és ezt is benyögtem nekik. Mikor arra az ötletre jutottak, hogy úgy lehetne a párbeszédet fejleszteni, ha szerveznénk egy barbecue-t. Hát ez jó. Mikor arról panaszkodnak, hogy az emberek nem szólnak egymáshoz sem óra előtt, sem óra után, sem a Long Walk-on áthaladva. Akkor biztos az fogja megoldani a nyelvüket, hogy eléjük tesznek sok kiló sült marhahúst és hüvelyében párolt cukorborsót, ami mellesleg nagyon finom. Szerintem meg inkább az hiányzik, hogy legyenek az embereknek közös élményeik, pl. röplapdázzanak, nézzenek meg egy filmet vagy számháborúzzanak. Mi az a számháború angolul? A sztaki szerint meg kellene néznem, hogy elírtam-e a szót, és válogathatok a hasonló kifejezésekből. Ez az egy jött fel: atomháború. Asszem lehetne finomítani ezen a programon kicsikét.
Láttam a Legend of Suriyothai-t. Párszor azt hittem, behányok vagy hogy hangosan felröhögök, mert a 42. levágott fejnél eszembe jutott a Gyaloggalopp. Amikor a megcsonkított nyakból spriccel elő a vér. Nem tudom, miért kell a szívendöfést, a torokelnyisszantást és a méregtől való kivérzést direktben mutatni. De azért volt a filmben pár szép kép, viszont legközelebb vinnék magammal papírt és cerkát, hogy tudjam rajzolni a csalárdfát. Ez jó, csalárdfa.
Csak hiszed, hogy ilyen laza!
szinamondta 9/17/2003 09:08:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
1 Comments:
Az angol "Capture the Flag" a lehető legközelebbi játék ahhoz, amit mi "számháború" néven ismerünk. (Lásd Wikipédia) Hogy pontos legyek, a mi számháborúnkat a "Capture the Flag" egyik verziójának tekintenék. A legtöbb verzióban, amit ők játszanak, több különféle játékos-szerep van, amiknek megfelelően különféleképpen lehet őket foglyul ejteni. Általában csak néhány speciális (a zászló közvetlen védelmére rendelt) játékosnak van sorszáma, (és pld a hasán és hátán egyaránt) a többieket pedig vagy el kell fogni, meg kell érinteni adott ruhadarabjukat pld farokként a nadrágjukban tűzött törülközőjüket, stb.
Szerintem angolszász szemmel egy kicsit fura a "magyar verzió", amiben minden játékosnak egyformán száma legyen, a homlokára ragasztva. Ha mégis konkrétan erről akarunk beszélni, körülírással szűkítjük a jelentést, pld "Capture the Flag with Number Tag" -- az jól hangzik?
(And forget Sztaki. It's sucks.)
:D
Post a Comment
<< Home