Vicces napom volt, a kollégámat kellett tanítanom káromkodni. Nemtom, miért pont, de szitokszavakat akart. Alig hitte el, hogy a bitch-re a magyarban legalabb 15 féle szót lehet találni. Tanulgatott, gyakorolt rendesen, aztán mikor visszajött a főnök (aki egy jó humorú, ám kissé konzervatívan öltözködő nagyi), kedves mosollyal azt mondta neki, bícsa.

Már volt értelme annak, hogy itt vagyok, mert megtudtam, hogy hol tűnt fel először a Pusherman című szám. Curtis Mayfield szerezte annak a filmnek, amit a hip hop órára néztünk az osztállyal. Maga a film elég gáz volt, és az sem dobott sokat rajta, hogy faszékekből kellett nézni, amin elöl olyan idétlen írótámla van. Meg, hogy a kedvenc pasimnak láthatóan annyi az esze, mint két helyi mókusnak, akik viszont rendkívül barátságosan közlekednek fel s alá a kampuszon. Szóval bejön ez a csávó egy nagy vödör üdítővel, amiben hallhatóan több a jég, mint az innivaló. És ezzel játszik háromnegyed órán keresztül. Zörgeti, pörgeti, forgatja a papírpoharat, amit itt okosan glassnak hívnak (a műanyag evőeszközt meg kizárólag silverware-nek), és csörgeti benne a halom jeget. Aztán a szájába veszi, és rágja-ropogtatja, amíg lehet. Pedig koncert nélkül is felfigyel rá az ember. Kismukkfeje van.

Végre! Sikerült letakarnom a légkondit. Végig ugyanott volt, abszolút látható helyen, az ajtó fölött, és jópárszor ránéztem. De eddig nem mutatkozott be.

szinamondta 9/09/2003 08:37:00 AM

0 comments

. . .