Vissza csütörtökhöz: elmentünk egy off-campus bárba, ami nem volt rossz, de különösebben jó sem. Viszont vicces, hogy művelődöm szlengből: mikor egy csaj azt mondta a cuccomra, hogy your shirt is terrible!, először kicsit meglepődtem. Ja, itt olyan van, hogy vadidegenek pólóját csak úgy leszólják az emberek? Aztán, mikor megismételte, de a terrible helyére a cute-ot helyettesítette be, rájöttem, hogy bók volt.

A zene ugyanolyan egysíkú, főleg populárhiphop volt, mint a pénteki Welcome Back partyn. Na, itt mondtam azt, hogy akkor én hazamegyek, de persze maradtam. Hihetetlenül groteszk volt megint az egész: a fő kajálda előtt, a smaragdzöld füvön felállított sátrak alatt az asztalok csak úgy roskadoztak. A legszebb az a nagy halom szépen elrendezett gyümölcs volt, aminek úgy kellett kinéznie, mintha hanyagul burították volna oda. Persze volt mindenféle rántott cucc is, meg szódák (ki vagyok akadva, sehol nincs szénsavas ásványvíz, csak cukrozott nyáladék vagy sima víz), és Smirnoff Ice. Mindez ingyen, meg a DJ a nagy tánctéren, meg a polaroid fotózkodás, amiből hűtőmágnes lettünk. Ez volt a legjobb az este. Viszont az alkohol-téma megint röhejes volt. Az összes 21 éven felettiről volt egy nyomtatott listájuk, de akinél nem volt igazolvány, nem kaphatott karszalagot, ami alkohol fogyasztására jogosított. (Én sem.) Ez persze nem gátolta meg a 18 éveseket abban, hogy butarészegig igyák magukat megint.

Aztán egyszer rámintegetett valamelyik fiú, de tiszta Trinity-style nem intettem vissza, mert nem is tudtam hirtelen, ki az. Annyi itt az egyforma ember, hogy még a saját emelettársaimat sem ismerem meg, pedig kisCsikko volt az. Utana kicsivel meg egyszer köszönt, akkor mar tudtam, hogy ő az, és be is mutatkoztunk. Jaj, ne, így hív, hogy Estell. Gáz. Másnap összefutottunk vele és mondta, menjünk át a quadjukba (négyes apartman közös helyiséggel), buli lesz. Ekkor filóztunk. De arra jutottunk, hogy ha most nem, soha nem is fogunk már. És csodák csodája, nem volt elidegenedés, mert a Csikko saját barátainak tekintett minket, sőt, mi voltunk az exkluzív vendégek, akiket behívott a szobájába, hogy megmutogassa a fényképeit. Olaszországról. Az enyémek biztos szebbek, de ezt haladásnak könyveltük el mindenképpen. Sőt, ma Kino is visszaköszönt, még azt is megkérdezte, hogy mit csináltunk tegnap. Hihetetlen, kezdem úgy érezni magam, mint Rastignac.

Voltunk a helyi gay pride-on is, de nem volt nagyon látványos. Kivonult pár helyi szervezet, beszélgettünk velük, és megint volt alkalmam hülyének érezni magam. Annyit kérdeztem, hogy what d'you do, mire a pasi kedvesen megkérdezte, milyen akcentusom van. Mondtam, hogy Hungarian, és ezután még egy meglepetést okozott: so you speek Magyar? Azt gondoltam eddig, ezeknek mindegy, hogy bulgária vagy hungária.

Na, most vissza a könyvekhez. Már kezdem azt hinni, csak popkultúrával foglalkozom. De pedig nemsokára azt is megtudom, szegény indiánok hogyen lettek gazdag indiánok, mikor kaszinót indítottak. Vajon ettől nagyon okos leszek?

szinamondta 9/14/2003 11:07:00 PM

0 comments

. . .