Itt dózolok a képernyő előtt, sok hasznosat nem csináltam ma, kivéve, hogy játszottam egy kis pszichológusat, meg elvittem egy halom kölköt kirándulni, faleveleket nézni és ismerkedni és örülni. Annyira boldog voltam, hogy megkaptuk még az utolsó októberi napfényes napot, a pompázatos falevelek mindenkit feltöltöttek, a Connecticut folyó olyan hangon szólt, mint a tenger, hsssss, hssssssh, és Hollihopp elénekelt egy kínai gyerekdalt a fűben ülve.

Szóval lebonyolítottuk az első klubkirándulást, boldog voltam tőle. És még a csoportkeverés is jól sikerült, a "milyen állat lennél, te állat?" játék nagyon bejött. Így lettek madáremberek, halemberek és földemberek. Én persze halember voltam, kis színes pikkelyekkel, és beszélgettem emberekkel és hagytam, hogy a nap simogassa az arcomat. Basa csak röhögött rajtam, hogy hogy beöltöztem téligunyába, de így legalább ketten is viselhették a bazinagy és szép szivárványsálamat. Egymás után persze.

Engem meg egyen meg a medve.
Vagy nem. Meglátjuk majd, hogy tud-e
egy szivárványszín kishal beúszni
a szívbea szájba
ha a tartálya
az ő bástyája
lehetne.


Ki hiszi, ki nem, én is alig, ide vittem ma a népemet.
(Go Albin, go Kickee, go ISA, go... Be kell vallanom, a legjobb nemzközi klubelnökség vagyunk.)

szinamondta 10/26/2003 06:16:00 AM

0 comments

. . .