A legjobb úton haladok. Hogy ne lássak az orromnál tovább. Úgy látszik, mostanában mindenki szerelmes kezd lenni. Brájen, a nagymackó csokibarna munkatársam egyik nap kjielentette, hogy úgy érzi magát, mint egy idétlen iskoláslány. Én is, teljesen.

Megnéztük Joesee-val a ReOrientalism című darabot a kampusz színházában. Rávilágított, mennyi minden múlik azon, hogy milyen kiindulópontból mutatunk be dolgokat. Multimédiás volt a cucc, szóval a kivetítőn mentek mindenféle bejátszások, és még arabul tapsolni is megtanultunk, hogy bumm, tek tek szün bumm. A kedvenc részem az volt, amikor lejátszottak egy filmrészletet, amiben három különböző keleti hercegnő (asszem indiai, arab és valami jávai) táncolt, hogy elnyerje az uralkodó kegyeit. Persze a filmen roppant idétlenek voltak, de egyszercsak visszacsévélték a filmet, és a színpadon lévő zenészek játszottak az újravetített képek alá autentikus zenét. Hatalmas volt a különbség. Megadta a tánc esszenciáját. This is what I am.

Meg közben lehetett merengeni. Nevetve brekegni, remegve kerengni, ostobán bambulni, kismosollyal a szájszélen bénán bambulni,

ha megnyitom az outlookot.

szinamondta 10/25/2003 05:45:00 AM

0 comments

. . .