Tok vicces, hogy mindenki igy aggodik es szurkol. Szina szerelmi eleteert. Mindent bele, emberek, akkor nekem nem kell nagyon-nagy hulyet csinalnom magambol. Vegezzetek el a piszkos munkat helyettem, kulonben lehet, hogy minden alkalommal eljatszom azt, amit tegnap.

Hazafele a konyvtarbol. Tanszek elott ott allnak, egy halom diak tarsasagaban. Jaj, nem. En nem diskurzalhatok. Fel a szobamba, Kickeet keresve alibitarskent, hogy menjunk le innivaloert. A Bisztro epp szemben van. De nem volt otthon senki, csak valami idetlen mocorgas a gyomromban, bena benult erzes. Lemegyek egy konyvvel es dohannyal a kezemben, az elobbivel meglepo modon hatekonyan haladtam, es azon morfondiroztam, miert demonizalta Marx a penzt. De persze kozben hatra-hatrapislogtam, meg mindig sok az ember, en meg egyedullehetetlenul, mindegy. Persze feladom. Atmegyek, veszek egy kis sushit meg vizet, kifele jovet odanezek es Breni raminteget, majd o is idenez messzirol. Kesz.

Felfele mint egy kis hulye kinezek meg az ablakbol, pont latok ket kis pontot beszelgetni egyszem maradek emberrel. Valahogy vonzzak az embereket. Tiszta lelkesede's. Keserede's. Kesere'des.

Nincs e'kezetem a konytvarban. Menjek olvasni.

szinamondta 10/29/2003 05:57:00 PM

0 comments

. . .