Akkora a szél két napja, hogy ha Malacka lennék, simán felkapna és elrepítene, én meg mondogatnám remegő szájjal, hogy jaj, segítsééég, Mackóóóó. Ehelyett a szobámban ülök, és élvezem, hogy süt a nap, a szél meg kellemesen festi alá a gépem kis kaparászó zaját. Mert hazai zenéket töltögetek le, persze CD-írás céljából. Mert megígértem neki. Lesz mivel odamenni.

Tegnap két filmet néztünk meg egymás után. Az egyik a Camp volt, elég vicces film tinédzserekről, akik sem szexuálisan, sem egyéb szempontból nem ismerik magukat, viszont tudnak énekelni. Az egyik fekete lánynak annyira gyönyörű hangja volt, hogy kirázott a hideg. És tapsvihar tört ki a moziban. Hozzá kell tenni, Amerikában a filmnézés igazi társas cselekvés - az emberek hangos megjegyzéseket fűznek hozzá a történéshez, tapsikolnak vagy csak óóóó-znak, ha mondjuk egy cuki kisgyerek tűnik fel a színen. Én is. Imádom a kis feka breakelő csávókat. Zabálnivalók.


Rock Steady

Azért ez innen még izgibben szól. Ajjaj, de megráznám.

A másik meg a Hunger volt, 1983-as film Catherine Deneuve-val meg David Bowie-val. Elég szürreál meg gótikus, de érdekes. Arról, hogy miért nem kell az örök élet. Kis vérrel, rothadó testekkel, meg libbenő fátyollal.

Szombat van, megyünk "laundry"-t intézni. Szinamos.

szinamondta 11/15/2003 05:12:00 PM

0 comments

. . .