Azon is gondolkoztunk az úton hazafelé, hogy akkor most érdemes-e kisállatot tartani, ha az egyszer úgyis elpatkol. M.fej metaforikus világlátása terítékre került, és nem először, most is azt mondtam, hogy kockáztatni kell. Ez olyan egyértelmű, legalábbis kimondva. Hogy ha nem szeretsz (szeretni hagyni), akkor - tényleg - mi értelme?

Bíbor kérdése: viszont lehet valakit úgy szeretni, mintha soha nem ért volna semmi baj és sérülés?

Szerintem a legnagyobb gáz mégis a méricskélés. Az utálatos mérleghinta és a másik fejével való gondolkozás. A "ki miért mit tesz és vajon hogyan ért" analizálása.

De most ez nem érdekel. Nyertem egy barátot. Találtam egyet. Mondtam már, hogy nem volt könnyű?

szinamondta 11/23/2003 08:56:00 AM

0 comments

. . .