Megint voltam egy hip hop eseményen, elvileg freestyle battle lett volna az egyik helyi egyetemen, de eléggé el volt cseszve. Nem is ez volt a lényeg mondjuk. Hanem a társaság.

Az előadóban, ahol a program zajlott, az előttem lévő sorba ült le, szomszédosan. Viszont egész végig kicsavarodva ült, és a karját azon a széken tartotta, amin a kabátom volt. És csomószor beszélt hozzám, de nagyon közel kellett hajolni, mert hangzavar volt. Persze végig nevettünk, és egyfolytában szivatott. És meglepődtem, hogy milyen sokszor hozzámért. Mikor meg akart szólítani, meg mikor hülyéskedett. Cuki pofa. Elhatároztam, hogy nekem is meg kell érintenem, nehogy abba a hibába essek, mint otthon mindig. Hogy azt hiszem, hogy hú, tök barátságos voltam rajongásom tárgyával, a többiek meg azon röhögnek, hogy ennél hűvösebb nem is lehettem volna.

Szóval az érintés. Rövidujjúban volt, így az egész karja csupaszon. Valamit meg akartam kérdezni (biztos tök lényegtelen volt), ezért hozzáértem a karjához, az ujjaim hegyével. De nem ám úgy, hogy hopsz, hanem gyengéden kicsit megsimítottam. Bőr rulez.

Lehet, hogy ő nem érezte, de én igen. Magnetism between us. Mostmár télleg nő. Én meg itt a várakozó nő. Nem csípem már ezt a szerepet.

Hatan préselődtünk visszafelé a kocsiban, de a többiek kiszálltak a kampusz közelebbi részén. Aztán engem is elhozott, egyedül ő és én a kocsiban. Na, ha ez egy film lenne, most nem ülnék a szobámban. Megkérdezte, mikor elindultunk, hogy nincs-e túl meleg. Mondtam, oké. Hát nincs-e túl hideg. Nem, mondom, rendben van, meg úgyis kábé egy másodperc az út a koleszig. Hát azt ő érti, de azt akarja, hogy azalatt az egy másodperc alatt tökéletes legyen a hőmérséklet. Imádom a fejedet, bébi, de ami számít, az a vérmérséklet. Gondoltam hozzá. Nikkitikkitavi.

szinamondta 11/21/2003 06:51:00 AM

0 comments

. . .