Mindjárt elalszom, de ezt még muszáj leírnom. Eddigi legviccesebb angol telefon-beszélgetésemet folytattam Luival. És a leghosszabbat is: több mint egy óráig dumáltunk, de jobbára csak röhögtünk, mindenféle hülyeséget kitalálva. Mikor már huszadszor próbáltam elköszönni tőle, mondtam, hogy I see you on Tuesday. Mire ő, Yeah see you on Tuesday. Mire fáradtságomból az jött ki, hogy csak akkor, ha addig meg nem vakul. Majd azon aggódtunk, hogy de akkor hogyan vezet el New Yorkba a field tripünkre, amit a tanácsadó cégünkkel fogunk szervezni. Kitaláltam, hogy mehetünk varázsszőnyeggel. De szerinte akkor kell, hogy legyen egy italautomata is rajta, meg hűtőszekrény, hogy tudjunk piknikezni, meg lesz egy sátor is, ha esne az eső. Kávét meg instantból fogunk csinálni - eszembe jutott viszont, hogy mind elfújná a szél, de megnyugtatott, hogy majd ő felfogja a huzatot, míg én kávézom, aztán majd én is neki, mikor ő csinál egy bögrével.

Emellett pedig teljesen környezetbarátok leszünk, nem kell benzin se. Környezetbarátok, környezet nélkül. De jó! Milyen vicces, hogy tök véletlenül csöppentem be a hip hop órára! Csak azért, mert a másik elmaradt. És most kiderült, hogy a legtöbb itteni kötődésemet ez határozza meg. Nem kismiska ez a sors csávó.

szinamondta 11/16/2003 07:41:00 AM

0 comments

. . .