Bíbort nem fogom látni majdnem egy hónapig. Ma odaadtuk egymásnak a karácsonyi ajándékokat, tisztára elhalmozott. De a legjobb az volt, hogy megint látszott, mennyire édes és együttérző. Érzékeny. Elmeséltem, hogy hiányoznak már most azok az emberek, akiket itt megszerettem és nyilván el kell majd válnom tőlük. Hozzáfűztem, milyen szomorú volt tavaly Németországban búcsúzkodni, és hogy a buszon hazafelé tisztára bedugult az orrom a folyamatos bőgéstől. Sil miatt. Mikor előadtam, milyen volt elválni tőle, Bíbornak könnyes lett a szeme. Nem most vettem észre először, már csomószor előfordul vele. Az ilyen drága embereknek mindig sokkal nehezebb. Szívesek.

Na, mindját ágyba bújok. Azon gondolkozom, gáz-e három pár cipőt vinni egy három hetes útra. De sosem tudhatom!

szinamondta 12/19/2003 06:31:00 AM

0 comments

. . .