Újabb ISA-kirándulás letudva. Mármint, szuper volt. Annak ellenére, hogy két napja azon hezitálunk, lemondjuk-e. Ugyanis az amcsik megint beindultak a riogatással, azt harsogja a rádió, hogy esik a hóóóó, és snowstorm lesz, tessék otthon maradni. Mikor Khalidnak mondtam, hogy nem töröljük a kirándulást, azt mondta, "wow, you're hardcore people". Még indulás előtt is kábé hárman mondták le. Megmondom őszintén, én is hajlottam a bennmaradásra, mikor kinéztem és úgy röpködtek körbe a hópihék, hogy ihaj. Egy napja folyamatosan esik.

De a busz itt volt, oda is értünk Massachussettsbe rendben, az más kérdés, hogy hazafelé rájöttünk, egyedül Connecticut fővárosa, édes otthonunk nincs hókotorva. Megnéztünk egy pillangó-múzeumot, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, volt egy terem tele színesszárnyasokkal meg virágokkal, és mindenki azon igyekezett, hogy őrá szálljanak a lepkék. Én is bepróbálkoztam egy fekete-piros szárnyúval, olyan szép volt.

Aztán átmentünk a Yankee Candle gyertyagyárba, egy hatalmas területen csupa illatos gyertya, az orrom teljesen megtelt. A legkedvencem: hazelnut coffee. Így lehet, hogy nem kell majd annyi kávét innom, mert itt illlatozik a szobámban ez. Meg találkoztunk Mr és Mrs Santával is, nem voltak túl szimpik, de azért lefotózkodtunk. És úgy érezhettem magam, mint egy tízéves, amikor egymás után mártogattam a saját gyertyáimat - pink, yellow, purple, blue. Hadd csináljak még egyet.

Jól éreztem magam kis barátaimmal.

És közben meg elolvastam egy "graphic novel"-t, ami tulajdonképp képregény, felnőtteknek. Irtó érdekes. Emlékirat Iránról, rajzolt formában. És kiderült, egy csomó ilyen van.

Emellett csak kevés időm marad gondolkozni. Mégis min? Aham.

szinamondta 12/07/2003 03:12:00 AM

0 comments

. . .