Maratoni telefon. Négy órás. Ezt pipálja a zebsik meg az izolde. Jesszusom. Khalid kagylóval a fülén próbálta kisilabizálni a neten, hogy hogyan jut el hozzám DC-ből. Jövő héten. Legizgibb kilátás, jövő csütörtök.

Nem tudom leírni, milyen volt a beszélgetés második fele. De lehet, hogy nem is akarom. Azt éreztem, hogy itt van két centire és éppen hogy csak meg nem csókolom. És elemi öröm, ahogy levegőt vesz és hallani, ahogy kifújja a cigifüstöt és azt mondja, "I'm so glad finally I've found you". És ha valami tetszik neki, irtóra lelkesedik, "it's like whooaaaaa", mondja elnyújtva és én elvesztem a fejem.

És elmeséli, mennyire utálja, mikor melegnek nézik, majd bevallom, hogy nekem is átfutott a fejemen. Mert csak a stílusa, a hangsúlya, vagy valami benne... pont annyira feminin, amennyire mindig is kellett nekem, hogy az legyen.

Holnap ír levelet és küld fényképet. Milyen jófej lennék, ha én is ezt tenném. Aham. Lássuk, vajon melyiket szeretné.

szinamondta 12/03/2003 08:36:00 AM

0 comments

. . .