Tizoras ut utan megerkeztem Torontoba, Kanada fovarosaba, ahol vasarnap reggel kilenc (9!) elott abszolute semmi tomegkozlekedes nincs. Viszont talalkoztam egy idegennel, aki rendkivul kedvesen ott szenvedett velem, amig a rokonaim ertem nem jottek. Aztan volt itt egy nagy vacsora 30 emberrel, igyeleztunk helyesek es kedvesek lenni, nemtom, hogy ment, felig aludva. Aludval.

Hianyzik Khalid. A masfel nap olyan intenziv volt, hogy mikor a busznal alltunk, azt hittem, osszecsuklom. Hianyzik, ahogy ramnez, es a szeme mindent elmond. Meg, ahogy a mosolyomra egy szajszeli elhuzodasal valaszol. Es ahogy mindig megfogja a kezem.

Elvitt a nagybatyjahoz. Az egesz csaladnak bemutatott, mint baratnot. Annyira belemerult a szinpadias storytellingbe, hogy nekem kellett mondani, talan a tobbiek mar faradtak. Aztan megkoszonte. Nagybacsi szerint jo energiakat bocsatok ki.

Bar asszem, most konkretan semmilyet. Menni kell hajcsizni, holnap sielunk.
A szeretet most bennem marad. Par napra. Kuldjek haza?

szinamondta 12/22/2003 04:03:00 AM

0 comments

. . .