Eléggé gáz, hogy beparáztam a hidegtől. Úgy volt, hogy holnap megyek Bostonba meglátogatni Silt, aki végre itt van Padovából. Erre hagyom magam az amerikai média riogatásaitól befosatni. Aszongyák, olyan hideg lesz holnap, hogy a fedetlen bőr képes tíz perc alatt megfagyni. Frostbite. Hamm, megmarja az arcomat. És én, ráadásul, aki rendesen rühellem a hideget, én akarok most utazgatni? Nem lenne olyan nagy móka két napot a lakásban tölteni Bostonban, annak ellenére, hogy lehet fényképeket nézegetni, meg beszélgetni, ilyesmit. De ha kimozdulni nem tudunk? Jó, agónia óver.

Mokkaprinszem azt mondta ma, Valentin-napra biztosan jön. Kérdeztem, mér, vannak barátai Connecticutban? Nem nevetett ugyan, de mikor felháborodtam, hogy még mindig nem veszi a vicceimet, azt mondta, de, ez ötös volt. Mindegy is, a lényeg, hogy a lénye itt légyen, ha előbb nem, február közepén, ő meg én, vagy New Yorkban hamarabban. Kéne a kedvessége nagy mértékben érződik a little k ittnemléte.

Még valami az amerikai médiáról. Annyira örültem a könyvesboltban - na nem annak, hogy 40-70 dolláros !használt! könyveket kellene megvennem, hanem, hogy kötelező a Culture of Fear is a Mass Media & Popular Culture órámra. A Bowling for Columbine óta szeretném elolvasni, most itt az alkalom. Teljesen belepasszol a saját elméleteimbe. Mint már mondtam, paramerika.

szinamondta 1/16/2004 06:11:00 AM

0 comments

. . .