Ugy volt, hogy ma megyek haza. Varom is, meg nem is. Hianyzik a szobam, a laptopom, a gym, meg egy kis me-time. Viszont elkepesztoen fog hianyozni Khalid. Alig tudtam elaludni tegnap, mert arra gondoltam, milyen erzes lesz nelkule. Hogy nem erinthetem meg, nem olel at es mosolyog ram. Es ki tudja, mikor latom ujra. Beszeltunk rola, hogy hogy legyen ezutan. Mert a tavolsag tul nagy, plane, ha egyszer hazamegyek. Arra jutottunk, csokkenti a parat, ha lazitunk es inkab azt a kifejezest hasznaljuk, open relationship. Ez persze nem fogja csokkenteni a hianyerzetet. Ma hajnalban, mikor dolgozni ment, azt mondta, a zuhany alatt elojott ez az erzes: "I felt I was sinking." Felelmetes a hiany.

Olyan, mintha fel eve ismernem. Harmonia. Vannak ugyan dolgok, amik benak, pl, hogy allandoan emo zenet hallgat, ki tud vele uldozni a vilagbol. Viszont ahogy ram nez, es a szeretet, ami jon belole. Azt mondta, utalni fogom erte, mert tudja, hogy szuksegem van a fuggetlensegre, de legszivesebben bedobozolna a pillantasomat. "I want to think that it's only mine. That the warmth of your look is only for me. I want to put it in a box."

Kell nekem raadasul Radioheadet hallgatni. Mindegy, gyorsan arra gondolok inkabb, milyen volt, mikor megneztuk a Peter Pant. Azota, ha puszit ad, azt mondja, az egy gyuszu.Thimbletime.

"This is only ours. What we have cannot be taken away. And no-one can understand it besides us." Meg akkor is, ha vege kell hogy legyen.

szinamondta 1/12/2004 05:30:00 PM

0 comments

. . .