Úgy érzem magam, mint akinek a feje körül kismadarak röpködnek. Fú, utálom a madarakat egyébként. Madárparám van. Néha meg rágcsálóparám is. Minap pl azt álmodtam, hogy valaki puszta kedvességből a nyakamba dobott valamit, ami egy fehéregér és egy kis cuki plüssállat keveréke volt. Nagyon megijedtem.

Azért kering a kismadár a fejem fölött, mert ma is csak gyümit és salit ettem. De voltam gymben. Le akarok fogyni. Punktum.

Szuperszuper nap volt, ez a lényeg, nem a seggem. Mégpedig azért, mert Albarelli kiosztotta a második gyakorlatunkat, a megjegyzéseivel. És annyira, de annyira örültem annak, amit megint ráírt. Itt jön a lényeg.

Once again, I'm very impressed with your command of written English. And with your excellent instinct as a fiction writer. (...nem akarom nagyon fényezni magam, úgyhogy szerkesztek...) The last page is especially noteworthy and intriguingly fresh: a little bit surreal, a little reminiscent of magical realism, but not exactly either of those.


Juhuhuuuu, mágikus realizmus! Nem hiába olvasom a Salmont, illetve. Salman. :) És Albarelli olyan jó fej, talán tud segíteni gyakorlati helyet szerezni a nyárra. De ez még titok.

Holnap szinakar menni New Havenbe, Talib Kweli-koncertre. Aztán Bostonba. De mivel a tervek képlékenyek, ezek is legyenek psszt alatt tartva, nem akarjom ugyanis, hogy a kedvem és lelkesedésem füstbe menjenek. Csak menjek vele. De most télleg.

szinamondta 2/13/2004 05:43:00 AM

0 comments

. . .