Itt ulok a konyvtarban es olyan gyengenek erzem magam. Fizikailag is, egesz nap fekudtem, meg lelkileg is. Azt szeretnem, hogy anyukam adjon a kezembe egy bogre teat meg nemi albertkekszet. Vagy meg jobb, valami sosat. Megvan. Krumplipuret. Esetleg kesobb egy kis almakompot is johet. Fahejjal.

Tegnap Luival elmentunk New Havenbe, vittuk magunkkal Bekit is, volt hip hop osztalytars. Szinte alig voltak Nikk bulijaban, de ennek ellenere az egyik legjobb este volt. Reggel negyed hatig tancoltam, akkor is csak azert hagytam abba, mert a tobbiek elfaradtak. Igazabol nem terveztuk, hogy ottalszunk, de mivel Lu kitikkadt, kenytelenek voltunk. Szegenykem egyszeruen csak elgorbult a kanapen fekve, aztan mikor megneztem, mi van vele, mar reszketett. Nem volt betakarva, ugyhogy talan amiatt, de kozben izzadt is. Egy ido utan jol lett.

Tancoltunk. Nikk es en, Lu es en, Dave es en, Julie es en, Bren es en es Beki es Nikk es Lu es Julie, vicces. Ugy igazabol. Nem sajnalva a fizikai kontaktust, a hulyeskedest, az "E., get your ass here from the floor"-t, nem nyughattam egy percre. Ittunk is kicsit, fajt ma a fejem, de jobban faj attol, hogy nem akarok megint elgyengulni. Nem akarok sebezhetove valni. Nem akarok megszeretni es varni es remelni. Amennyire aranyos es kedves, meg humoros es pozitiv, nem abrandozhatok. Hogyne. Igy is van bennem eleg serult erzes. (Jaj, a vegen meg megsajnalom magam. Ami eleg konnyen megy, ha nem veszem ki most azonnal a lejatszobol M.fej mixcd-jet. Cause I need you baby, oh how I miss you babe.)

szinamondta 2/09/2004 12:47:00 AM

0 comments

. . .