Majdnem besírtam a saját emailemtől. Mert rájöttem, nem oszthatok meg igazából semmit az otthoniakkal. Mert nem tudom majd elmesélni, hogy ki, mit, miért és hogyan, és hülyén fognak rám nézni, ha akár egy shake it-től elborul az arcom és azon merengek, hogy miket éltem itt meg.

Gáz, de az van, hogy az életélmények nem átadhatók. Talán az érzések sem.

Bár, gondoljuk újra. Bíbor szemében a könny, amikor elmeséltem neki Siltől vett búcsúmat, ellenbizonyítéknak tűnik. Ő például átérezte, amit éreztem. Na, meg különben is, mi ez a sok szenzualitás, hagydabbaszina (adiszabeba egy jó rím lenne ide, csak értelmetlen). Most ilyen érzelmi fázisban vagyok, amikor pl olyan kijelentéseket teszek, hogy "asszem szerelmes típus vagyok".

Ez valami változókor?

szinamondta 2/09/2004 07:29:00 AM

0 comments

. . .