Tegnap Nikk megkérdezte, hogy akkor legyen-e náluk a szülinapi bulim. De egyáltalán nem vagyok biztos benne a nagy feszülés miatt. Úgyhogy rávettem magam, és csak annyit írtam, nemtom, mert paráim vannak. Az egész a feszültség miatt.

Azt hittem, el fogja kerülni a kérdést, de szinte azonnal válaszolt rá és megkérdezte, mi a fenétől vagyok feszült. "Mert okos vagy, gyönyörű, van egy ingyen laptopod meg egy csomó barátod, egy Woody Allen tetoválásod, meg hamarosan lesz egy lándzsa az arcodban" (piercingekről beszélgettünk). Aztán még kicsit humorkodott, de megkérdezte, komolyan, mi a baj. Namost. Két út van. Az egyik, hogy elmondom neki, hogy nem bírok viselkedni, ha ott van. A másik, ha elpoénkodom az ügyet, de célzok rá, hogy mi van a felszín mögött.

Tesztkérdés: vajon sztupidszina melyiket választotta? Naná, hogy nem tártam fel szívemet és vértől csöpögő késsel hadonászva vontam volna kérdőre, hát nem látod? Te nem érzékeled? Nem egyértelmű, hogy közelről is meg akartam nézni azt a tetoválást, ami a legjobb helyen, a lábfejeden van, csak nem mertem?

Barkának igaza van. Nem kell, hogy magamra erőszakoljam, ami nem vagyok. Elég, ha maradok a kis szerényen vicces csaj, aztán talán legközelebb nem fagyasztom az arcomra a mosolyt. Amúgy is elég hideg van még mindig.

szinamondta 2/26/2004 05:41:00 AM

0 comments

. . .