Tulajdonképpen azt nem értem, ha itt mindenki látja, mitől rohad a társadalom, akkor miért rohad? Annyi emberrel beszélgettem mostanában, akik pontosan azokat a hibákat emelték ki, amik nekem a kezdetektől fogva a szemembe tűntek. Maradjunk csak a kampusznál; a creative writing professzorommal ma megállapítottuk, hogy az ide járó emberek nem éppen szívünk csücskei. Albarelli szerint ez egy generációs probléma is, hogy a mostaniak egyáltalán nem értékelik az oktatást, hanem csak a "social activities"-t keresik. Ezen én jót röhögtem, kérdezvén, miért, van itt egyáltalán társasági foglalatosság? Hát igen, ez alatt kábé az ivást és a csajok/pasik felhajtását kell érteni. Az a szomorú, hogy még ha van is lehetőség a kulturálódásra (jaj, de szar szó, nem úgy értem), az emberek nem vesznek részt benne. És abszolút szolgáltatásnak tekintik az oktatást - Alb interpretálása szerint "hey, I'm paying for this so I'd better get quality education and you'd better give me an A".

Szerdán egy community service-es lánnyal nagyon sokat beszélgettem az amerikai mentalitásról, főleg annak fényében, hogy 4 hónapot volt Írországban és a Németországban is elég sokat. Az derült ki, amit végülis eddig is sejtettem, hogy az amerikaiak csomószor azért nem szólnak hozzád, mert

1) nem akarják, hogy a kérdéseik miatt úgy érezd, kívülálló vagy. Másrészt ez az ország tele van mindenféle szedett-vedett népséggel, szóval senki nem kell, hogy különlegesnek érezze magát

2) attól félnek, megzavarnak. Teljes kisebbségi komplexus. Azt feltételezik, nem lenne időd rájuk. Ez kapcsolódik no. 3-hoz

3) nem akarják kiszolgáltatni magukat. Az a parájuk, hogy ha ők nyitnak feléd, te még nem biztos, ezért sérülékennyé teszik magukat

4) plusz nem mernek elmondani személyes dolgokat, ugyanabból az okból: ellenük fordíthatod. Elcsépelten hangzik, de itt tényleg mindenki meg akar felelni egy általános fényezett képnek - sokkal nagyobb kényszert éreznek erre, mint mi otthon.

És ezeket nem én találtam ki.

szinamondta 2/20/2004 05:01:00 AM

0 comments

. . .