Azon gondolkozom mostanában, hogy vajon mennyire önző dolog az írás. Mert még akkor is, ha az ember modjuk tehetséges, kinek tesz azzal jót, ha ír? Olyan öncélú elfoglaltságnak tűnik, mintha az ember az egész életét a hobbijára áldozná. A másik oldala ugyanennek viszont az, hogy vajon azzal előre vinném a társadalmat, ha egy nagy cégnél koptatnám az ujjbegyeimet vagy a számat naphosszat? Mondok egy jót, minden olyan relatív. Mert néha tényleg azt érzem, minek is rohangálunk ide-oda és parázunk azon, hogy időben jön-e a busz, mikor úgyis mindegy. Ezt nem pesszimista felhanggal mondom, sokkal inkább azt felismervén, hogy mennyivel fontosabb dolgok vannak. Kár, hogy a nyugati társadalom nem sok esélyt ad a belső békének. Mellesleg ez az egész belső béke dolog is mekkora önzés. Ott csücsülnek a kis kopasz szerzetesek valami szentély előtt, aztán mormolnak dülöngélve, miközben a fél világ éhezik.

Mindez arról jutott eszembe, hogy talán Cape Codon fogok gyakornokoskodni egy creative writing programon. De nemtom, ezt akarom-e csinálni. Hát ez az. Egyszer el kell dönteni, mi lesz belőlem. Most megkérdezném a kiskori magamat, vajon már az lettem-e, amit akkor gondoltam, hogy leszek: nagylány. Lehet, hogy a halak jelűek sosem lesznek nagylányok - már ami a döntésképességet jelenti. Vannak gondjaim e téren, folyamatosan.

Most viszont, megint így fél négykor, elmegyek talán aludni.

szinamondta 3/03/2004 09:26:00 AM

0 comments

. . .