Guess who's coming? MF DOOM

Úgy tűnik, lehet, hogy most az egyszer nem maradok le egy koncertről. Nikk írt emailt, és mondta, a nagy MF Doom játszik április 5-én NY-ban. Jaj, de jó, oly izgi. Igazából egy lemezbemutató lesz, Doom és Madlib kollaborált, le is töltöttem gyorsan a Madvillainy-t, elég jónak tűnik. És nagyon állat, itt meg lehet nézni a videót is.

Nem tudom, miért fáj a lábam. Az izmaim. És majdnem egyfolytában rángatóznak aprón. Nincs kalciumom, de ittam kalciumos narancslét, amiben kérdés, hogy mennyi a kalcium. Kalcium. Hogy elégszer ismételjem.

Fura gyerek ez a Den. Felhívott ma este, épp upstate New Yorkba készült a barátaihoz. Beszéltünk kicsit, aztán kissé hűvös hangon aszonta, én is mehetek. De mondtam, csomó a dolgom. Viszont elindultunk kávézni, hahaha, de vicces, a kampuszra bezárva ez nem ad oly sok lehetőséget. Mindegy, kimentünk a sziklákhoz, ami a kampusz széle (a Trinity ugyanis kopár sziklákon épült. Na, azért nem akkorák ám.) Mondta, valamit akar mutatni. De úgy fél órával lekéstük a naplementét. Akkor is jó volt ott állni, gyönyörűek a színek. És megint tök jót beszélgettünk - és megintésmegintésmegint azt kellett hallanom, mennyire utálja a Trinity-t. Az összes barátom ki nem állhatja a sulit, komolyan, már-már röhejes. De abszolút érthető - Den ma azt mondta, amit kickee is korábban, hogy nem tud kötődni az emberekhez, can't connect.

Den azt mondta, évekbe telt neki, hogy elérje azt a magatartást, amit most produkál. Hogy különösebben nem szól emerekhez, mert tudja, úgysem kapna tőlük pozitív reakciót. Tudom, én is így voltam ezzel - de miért? Megint csak az individualizmushoz lyukadtunk ki: Den szerint az amerikaiak életük kezdetétől fogva azt tanulják, hogyan győzzék le a másikat, hogy ők érvényesülhessenek. From the first day on you learn how to play the game against the others cause it's not only a game against yourself, but it's a game between you and me. You're told that you can do whatever you want, you just have to outsmart the others. És ez alapvetően nagyon szomorú, mert elveszik minden közösségi érzés; erre rásegít, hogy az embereknek tulképp ki sem kell mozdulni a lakásból, mert minden ott van - vagyis elég a kocsiig elmenniük. Ja, vicces egyébként, hogy a legtöbb ismerősöm azt mondja, a kocsijában él. Ezalatt azt kell érteni, hogy szerencsétlen járgány úgy néz ki, mint Soogikám szobája általában. Mintha bomba csapott volna be, anyukám szavával élve. Szóval minden cuccot csak bevágnak, kajatartalék is van, pár cipő, számlák, ilyesmi. Mert az életük nagy részét télleg a kocsiban töltik, így aztán nehéz (meg minek) rendet tartani.

Bekivel telefonáltunk vagy egy órát, pedig itt lakik 8 percre egy másik koleszban. Arra is rá kellett jönnöm, hogy itt a telefon nem tömör információ-közlésre van, hanem az emberek ezen keresztül élnek szociális életet gyakran. Örülök, hogy vele is összebarátkoztam. Megbeszéltük a "hyphenated identity" pár aspektusát - marha érdekes ez a kifejezés, a származásilag összetett identitásra vonatkozik. Pl olasz-amerikai, afrikai-amerikai, koreai-amerikai, ami Beki is. Na, ebbe asszem, most nem megyek bele. A lényeg, hogy azt mondja, tök nehéz (volt) kifiguráznia, ki is ő.

Ki is osonok most meg énmeg
fogat mosok
és egy mosolyt
vetek barikámra kabalámra
mielőtt az ágyban párnára
hajtom a fejem mer merev
a nyakam már az írás
még menne ugyan
de az izom elnyom
mer fáj. Xo! Japán
ul azhogy aúúú!

szinamondta 3/13/2004 07:32:00 AM

0 comments

. . .