Miért van az, hogy azokat az embereket, akik hasonlóak hozzám és jól meglennénk, a rossz pillanatban és helyen ismerem meg? Jamie hívott és elmondta, hogy bármit megtenne, hogy lásson és adjunk esélyt a kapcsolatnak. I really care about you and think about you a lot. I think highly of you and I think you're special. But I need you to meet me half way. Én azt hittem, barátok leszünk, de amikor meghallom a hangját, összeszorul a szívem, mert olyan édes kis manóhangja van, és tudom, hogy ha nem két órányira lakna, még valami jó is kisülhetne az egészből.

De valójában elszomorított, mert abszolút Little K-re emlékeztetett a szituáció és az jutott eszembe, lehet, hogy miatta vagyok ilyen defenzív. És nem akarok már szoros kapcsolatot, mert úgyis mindjárt hazamegyek, és amikor Jamie azt mondja, olyan egyszerűnek tűnik mindez, akkor is Khalid jut eszembe, akiről azt hittem, a társlelkem és az első éjjel beleszerettem. És a vicc az, hogy lehet, hogy tényleg a társlelkem, csak egyszerűen kivihetetlen, hogy együtt legyünk. És szarul érint, hogy Jamie-nek azt fogom mondani, maradjunk csak ennyiben, mert ezzel elvesztem őt teljesen.

De ha egyszer ennyire máshonnan jövünk és másfelé tartunk? Nem akarok elkezdeni hinni abban, hogy felépíthetünk valamit közösen, mert pofazutty lesz a vége. És rohadtul érzem amiatt magam, hogy nemet fogok mondani neki.

Maradjon az ember inkább magának. Ha az igen is fáj, meg a nem is igen.

szinamondta 3/25/2004 03:13:00 AM

0 comments

. . .