Furcsák az utóbbi napok, mindenki valahogy izé hangulatban van. Rám is rámjött a szomorka, vagyis nem is tudom, mi ez. Olyan nemannyirajól vagyok a bőrömben, olyanokra gondolok, hogy megint kikészít az idő, a relativitása, meg, hogy mi lesz, ha.

Különösen most, hogy Den ennyire édes és azt hiszem, járunk. Nem olyan vicces ez, mert ezt nem egyszerű eldönteni. Annyit tudok, hogy ma, amikor megjöttem New Yorkból, felhívtam és teljesen meglepődtem, mikor megkérdezte, hogy az órája előtt felugorhat-e. Aludtam egy kicsit, de arra ébredtem, hogy valaki motoszkál, ő jött be halkan, tudta a kódomat fejből. Közben kiderült, hogy előtte kopogott, de abszolút nem hallottam.

Szóval azt mondta, csak egy napig nem látott, de már hiányoztam neki. Hova vezet ez? Mármint, rohadtjó dolog, hogy bírjuk egymást, de előjön az önvédő énem erősen.

New Haven, a Yale-i óra elég jó volt, de Nikknek igaza van, hogy a mi osztályunk ezerszer jobb volt. Ezek a gyerkők okosak ugyan, de eléggé el vannak szállva maguktól, és nem igazán nyitnak senki felé. Viszont nekem jó volt Magee-vel meg a többiekkel, a kis borzas meg lelkesen felkiáltott, hogy jaj, én majd milyen jól hazaviszem a hiphopot Magyarországra. Meg hozzátette, hogy freestyle-ozhatnánk együtt. Mi? :) Nem hiszem, hogy menne. Krishnával meg kitaláltuk, hogy írunk egy láncverset. Mindenki ír pár sor spoken wordöt és emailen adjuk tovább, a végén meg visszaér hozzánk.

New Yorkba persze késve értünk Nikkékkel, a koncert kétharmada nélkülünk zajlott, de MF Doomot pont elcsíptük. Isteni jó volt, a kedvenc számaimat játszotta és rajta volt az ezüstmaszkja - e nélkül nem lép fel. Nikkel megint jót beszélgettem, legjobb barát. És Manhatten szívében aludtam, óriás házak, tükröződő árnyak, és én meg a sok kötődés.

szinamondta 4/07/2004 07:04:00 AM

0 comments

. . .