Megnéztük a Tokyo Godfatherst, nagyon-nagyon jó animét. Tisztára Japánban éreztem magam, amellet csomót röhögtem a film édes-érzelmes-szarkazmusán (hogy ez mekkora oximoron). Den megfogta a kezemet, már a mozi előtt is. Oké, nem volt ott senki, de akkor is nagy dolog ez egy amerikaitól. Annyira nem szokás itt semmi ilyesmit csinálni, hogy aki véletlenül megsimogatja a partnerét haverok előtt, azt kábé kiröhögik.

Cheru írta, hogy mennyire gyönyörű a cseresznyefa-virágzás Japánban. Annyira jó lenne jövőre elmenni. De megint itt a kérdés, hogy a sok tervből mi valósul meg, és mit is akarok valójában. Mert ugye gondolkozom a CEU-n, hogy a tanulás sose érjen véget, amellett meg azért van egy megírandó szakdoga, meg dolgozgatni sem ártana, meg ugye utazni is kell.

tervek a hajamon
amíg még hajadon
vagyok és hajlandó
ott hagyni mindent
és újra kezdeni
előről vetíteni
az énemet
az életemet
összerakni
kis képekből
építeni mint Den
mozaik portréja
a kapcsolatok záloga
nem lehet más
csak egy tétova
mosoly, ganges kézfogás
hiszen már végre már
ide tartozom, szinasista talán
az vagyok, peace out

szinamondta 4/08/2004 08:23:00 AM

0 comments

. . .