Miért van az, hogy most, hogy biztosan nem tudok már hazamenni látogatóba, megijedtem? Vagyis, mennyire hülyeség, hogy tényleg oda vágyik az ember, ahova nem kéne. Úgy értem, oda, ahol nincs. Röhejes. Most folyamatosan megjelennek előttem emberek, a családom, a barátok, a kedvenc helyek, tesómmal negyed órát beszégettünk, és az ismerősök nevének hallatára is libabőrös lettem.

Holnap tiszta Magyarország lesz a téma egész nap, az egyik professzor meghívott az órájára (valami kelet-európai történelem), hogy meséljünk. Asszem mutatunk a Budapest Retróból egy részt. Utána meg az utolsó ISA-összejövetel lesz, megnézzük a Valami Amerikát, meg sütünk palacsintát. Hogy jó legyen. A sokmillió forintos csatlakozási bulikból úgyis kimaradunk. Fura lesz itt megélni ezt a történelmi pillanatot.

Na, vissza az esszémhez. Den hanyagol, ma volt a megnyitója, asszem a családjával meg a bostoni barátaival chillel. Pedig alig várom, hogy odaadjam neki a Sena CD-t. Most is azt hallgatom, hogy minnyá mégjobban beszomorodjak. Vagymivan.

Ja, nem mondom: igazából nem is akartam hazamenni, 10 nap csak összezavarna. Most meg hiányzik. De talán jobb így, még jobban hiányozna, ha utána kéne visszajönnöm. A gyakorlati interjúm kedden lesz. Tessék szorítani.

szinamondta 4/30/2004 03:40:00 AM

0 comments

. . .